Az Írástudatlanság Elleni Küzdelem Nemzetközi Napja

Az írás a gondolat rögzítése jelekkel, írásjegyekkel, betűkkel, számjegyekkel vagy hangjegyekkel. Az írás párja az olvasás, ami az írott szövegben megfogalmazott gondolatok és információk értelmezése, illetve olvasáson az írott nyelv által hordozott nyelvi jelentés megalkotásának képességét értjük. Egy mai modern társadalomban az írás és az olvasás elterjedésének folyamata már alapvető szükséglet. Azokban az országokban, ahol kevés figyelmet fordítanak, vagy fordítottak a nők oktatására, ott lényegesen több az analfabéta nő, mint férfi. A fejlett írásbeliséggel rendelkező országokban is sok gondot okoz az alapvetőnek számító írás, és olvasástudás hiánya, mindez megmutatkozik a munkanélküliségben és a bűnözésben is. A világon a jelenlegi adatok szerint közel egymilliárd felnőtt ember nem tud írni és olvasni. Hazánkban ez az arány 1 és 2 % között van, ezt a becslést a népszámláláskor végzett adatokra alapozzák.

Az analfabetizmus fajtái

Elsődleges analfabetizmusról akkor beszélünk, amikor az egyén nem tanult meg se írni, se olvasni. Főként a fejlődő országokban okoz gondot, de máshol is előfordul. A másodlagos analfabetizmusnál az érintett ugyan megtanult írni és olvasni, de azt elfelejtette. Ennek több oka is van, szakértők a rádió, a telefon és a tévé elterjedésével magyarázzák ezt a jelenséget. A számítógép és az Internet elterjedésével - ahol ezek használata írás és olvasás nélkül elképzelhetetlen - némileg visszaszorult. A fél analfabetizmus régen még azt jelentette, hogy valaki tud olvasni, de nem tud írni. Ma viszont azt jelenti, hogy egyaránt tud írni is, meg olvasni is, de csak nagyon kicsit. Felismer ugyan néhány szót, nem is ismer minden betűt, vagy csak a nevét tudja leírni. A funkcionális analfabetizmus azt jelenti, hogy az érintett tud írni és olvasni, de nagyon rosszul. Kibetűzi a szavakat, de nem érti meg, hogy mit is olvasott. Ez akadályozza a további tanulást. Magyarországon a különböző becslések szerint a felnőttek 16-33%-a funkcionális analfabéta, ami elgondolkodtató. Érdekes, hogy ez nem magyar jelenség, szinte minden európai társadalom küzd ezzel a problémával.

Az írástudatlanság gazdasági probléma is. A funkcionális analfabetizmus már a munkához jutásnál is nehézséget okozhat. Az önéletrajz megírása, a jelentkezési ívek kitöltése, a használati utasítás értelmezése mind nehézségbe ütközik, azoknál, akik nem értik meg megfelelően a leírt szöveget. Az írás, és olvasástudás hiánya nagyban megnehezíti a vizsgázást, a különböző számonkéréseket, de nehéz így a gépjárművezetést megtanulni, ugyanakkor számítógépet sem lehet megfelelően használni. Ezek az emberek legfeljebb segédmunkások lehetnek, a munka világa hierarchiájának, csak a legalján helyezkedhetnek el. Jogaikat sem tudják megfelelően érvényesíteni, sokan közülük segélyre szorulnak, feketemunkát vállalnak, de ezeknél a személyeknél a bűnűzés iránti hajlam is magasabb. Mindezt jól bizonyítják a különböző hivatalos elemzések, miszerint a visszaeső bűnözésnek is ez az egyik fő oka annak, ugyanis ezek a személyek nem tudnak új álláshoz, és új ismeretekhez jutni.

Az írástudatlanság nem mai probléma. Az ókor kezdetétől egészen a reformációig a társadalmak megvoltak kevés írás, és olvasástudóval is. Csak néhány társadalomban vált ez általánossá, például a föníciaiaknál. A helyzetet a könyvnyomtatás megjelenése és a reformáció változtatta meg. A technika már lehetőséget is biztosított a tömeges könyvnyomtatásra, a reformáció pedig a szándékot is meghozta. A Bibliát így sok nemzeti nyelvre lefordították, hogy az is olvashassa, aki nem tudott latinul, de értelmezéséhez tudni kellett olvasni. Fontos lett ugyanakkor az olvasás katolikus részről, a reformációra válaszoló ellenreformáció számára is. A következő előrehaladást e kérdésben a felvilágosodás teremtette meg, mégpedig a tudományok terjesztésével. Az új eredmények megértéséhez, szükség volt ahhoz, hogy minél többen tudjanak olvasni. A 19. században Európa lakosságának alig a fele volt írástudó. Magyarországon a népoktatás rendszerét Mária Terézia 1777-es Ratio Educationisa alapozta meg. 1868-ban kötelezővé vált az alapfokú népoktatás. Azóta a statisztikai becslések szerint hazánkban az analfabetizmus folyamatosan csökkent. Ma már az írástudás nem csak a nyelvtani és helyesírási normák ismeretét jelenti, hanem azt is, hogy képesek vagyunk értelmezni a körülöttünk lévő világot, és megbirkózni mindazzal, amivel a mindennapjainkban találkozunk. Végezetül elmondható, hogy az írástudatlanság súlyos problémát jelent az egyénre nézve, de a társadalom egészére is, kihat az élet minden területére, ezért minden év szeptember 8-án az UNESCO felszólítja a világ országait az írástudó társadalom megteremtésére.