Mi lett volna, ha sikerül – vagyis puccs a Szovjetunióban

A közlemény szerint Mihail Gorbacsov szovjet elnök egészségi állapota miatt nem képes ellátni kötelezettségeit, így azokat az akkori szovjet alkotmány értelmében az alelnök, Gennagyij Janajev veszi át. Az emberek sokáig értetlenül álltak az események kapcsán, a színfalak mögött azonban a Szovjetunió ortodox kommunista vezetői már régóta készültek a leszámolásra, a puccsra egy nappal azelőtt került sor, hogy a szovjet tagköztársaságok aláírták volna az eresztékeiben recsegő birodalom egyben tartását szolgáló új megállapodásukat. Augusztus 19-én a teljes hatalmat a Rendkívüli Állapot Állami Bizottsága vette át, amelynek tagjai Gennagyij Janajev alelnök, Valentyin Pavlov kormányfő, Oleg Baklanov, a szovjet parlament védelmi bizottságának alelnöke, Vlagyimir Krjucskov, a KGB elnöke, Dmitrij Jazov védelmi miniszter, Borisz Pugo belügyminiszter, Vaszilij Sztarodubcev, a Szovjet Parasztszövetség elnöke, Alekszandr Tyizjakov, az Ipari-, Közlekedési-, Hírközlési és Építőipari Vállalatok Szövetségének elnöke voltak. Érdekes, hogy ezek a vezetők élvezték a peresztrojka atyának a bizalmát, vagyis korábban éppen Gorbacsov emelte be őket a hatalomba.

Gorbacsov gyakorlatilag házi őrizetbe került.

A puccs technikai előkészítést és kivitelezést az Állambiztonsági Bizottság (KGB) hajtotta végre, és azt személyesen a KGB vezetője, Vlagyimir Krjucskov irányította. A családjával együtt a krími Foroszban üdülő Gorbacsovot augusztus 18-ra teljesen elszigetelték a külvilágtól, lényegében házi őrizetbe helyezték és lemondásra szólították fel.

Moszkvában páncélosok vonultak az utcákra, és augusztus 19-én délutántól rendkívüli állapotot hirdetett ki Moszkva területén is, mivel a nap folyamán több kísérlet történt a puccsisták döntéseinek szabotálására, sőt megkezdődtek a tüntetések szervezése is. KGB különleges hadosztálya körülvette a Kreml térségét és megközelítette a moszkvai Fehér Házat, az orosz parlament épületét. Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció elnöke gyorsan és határozottan cselekedett, neki köszönhető, hogy a puccs elbukott. Felhívására sztrájkba léptek az orosz, az ukrán és a belorusz szénbányászok, az éjszaka folyamán pedig több tízezres tömeg gyűlt össze az oroszországi parlament épületénél, majd a következő napokban puccsellenes tömegmegmozdulásoktól voltak hangosak a szovjet nagyvárosok. Augusztus 21-én orosz parlament aznapi rendkívüli ülésén Jelcin bejelentette, hogy elmenekültek a puccsisták, másnap már le is tartóztatták, majd később bíróság elé állítottak őket. Gorbacsov hamarosan visszatérhetett Moszkvába, ám akkorra már teljesen megváltozott körülmények közé.

Mindez történelem, de mi lett volna, ha sikerül a puccsisták terve?

Magyarország 47 évnyi megszállása ért véget az utolsó szovjet katona távozásával. 1991. június 19-én hagyta el Magyarország területét az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, vagyis két hónappal korábban, mint ahogyan a puccs kirobbant. Mi történt volna azonban akkor, ha a puccsisták kerülnek hatalomra Moszkvában? Játszunk el a gondolattal. Az 1956-os események bebizonyították, hogy a szovjet tankok olyan gyorsan tudnak visszajönni, mint ahogyan távoztak. A szétzilált, gazdaságilag és politikailag erőtlen Kelet-Európa ellent tudott volna-e állni egy esetleges újabb szovjet dominanciával szemben? Magyarországon végbe mehetett volna-e a vérnélküli rendszerváltás? Nagy valószínűség szerint a kommunista piacgazdaság előbb vagy utóbb összeomlott volna, de kérdés, hogy mikor? Lehet, hogy még évtizedekig kitartott volna és a történelem teljesen másképpen alakul, mind hazánkban, mind pedig a volt szocialista országokban. Az 1991. augusztusi moszkvai hatalomátvételi kísérlet annak a reformfolyamatnak kívánt gátat szabni, amely Mihail Gorbacsov hatalomra kerülésével 1985-ben elindult. Az augusztusi puccs tehát elbukott, Borisz Nyikolajevics Jelcin lett a meghatározó ember Moszkvában, ezzel kezdetét vette egy új folyamat az öreg kontinensen. 

Felhasznált irodalom:

• Zsoresz Medvegyev: Gorbacsov; ford. Dandé Krisztián, Erdei Árpád, Recski Ágnes; Láng, Budapest, 1989
• Klaus-Rüdiger Mai: Mihail Gorbacsov; ford. Jónás Edit; Gabo, Budapest, 2006
• Dalos György: Gorbacsov – ember és hatalom. Politikai életrajz; ford. Dunai Andrea; Napvilág, Budapest, 2011
• Zolcer János: Gorbacsov titkai. Az ember, aki megváltoztatta a világot; Kossuth, Budapest, 2020
• https://mult-kor.hu/20110818_az_augusztusi_puccsal_ert_veget_a_szovjetunio