Diótörés közben

A közelmúltban volt egy kis üresjárat a napi feladatok között. Ezt megragadva, diót törtem apu kincseskertjében. No nem olyan tetemes mennyiséget, de azért egy kisebb edény tele lett. Közben tervezgettem, hogy milyen finomat fogok belőle sütni. Aranygaluskát, zserbót, palacsintát, egyik ütötte a másikat. Fontos volt eldönteni, hiszen annak megfelelően kell a hozzávalókat is beszerezni. Legalább egy hét eltelt az ötleteléssel. Közben az edény töltete is erős apadásnak indult, mert ugye nagyon nehéz kibírni, hogy ne kapjunk be egy-két darabkát belőle. Akkor persze már a kutyusoknak is adni kell belőle kóstolót... azért egy diós tésztára még futotta...