A hónap fotóját dunaújvárosi asztrofotós készítette

A közeli és fényes M106, aminek csak a centruma igazán fényes, de nem akármiért

Az M106 galaxis központi vidéke rendkívül fényes, emellett a tudósok ebből az irányból röntgentartományban is erős sugárzást észleltek. Az M106 magja aktív, azaz a benne elhelyezkedő szupermasszív feketelyuk anyagot nyel el a környezetéből. A felszabaduló energia röntgentartományban sugározódik szét az univerzumban. Aktív magja miatt az M106-ot a Seyfert II tipusú galaxisok közé sorolják. Ennek az aktivitásnak némi jele is látható a galaxis centrumából kiáramló vöröses ködfoszlányok formájában ezen a páratlan magyar felvételen.

Milyen irányban is készült ez a csodálatos fotó?

A páratlan minőségű magyar asztrofotót Feltóti Péter készítette az M106-os galaxisról, melynek látóirányában rengeteg, szinte megszámlálhatatlan mennyiségű további csillagváros is megpillantható. Ezek legtöbbje apró kiterjedés nélküli narancsos színű foltként jelenik meg a kozmikus háttérben. A kép előterében két közelebbi galaxishalmaz látványos tagjai láthatók, köztük maga az M106 (Messier 106) katalógusszámú csillagváros, melyet Pierre Méchain 1781-ben fedezett fel, és a közvetlenül mellette, egy ködpamacsként feltűnő NGC 4248, ők a Vadászebek, vagyis Canes Venatici I. galaxishalmaz tagjai.

Akadnak azonban lenyűgöző távoli galaxisok is

Sokaknak feltűnik az apró galaxispáros a háttérben a kép jobboldalán, illetve további apró, de nem jelentéktelen galaxisok, melyek a jóval távolabbi Canes Venatici II. galaxiscsoport tagjai, és egy külön élmény ezen a felvételen tisztán látni őket.

A felvétel elkészültéhez egy asztrofotós élettörténet kellett

Feltóti Péter néhány mondatban mesél a képe elkészültének hosszas és rögös útjáról, vagyis arról, ami ide vezetett:

– A Messier 106 galaxis a kora tavasz egyik legizgalmasabb galaxisa, én mindig úgy tekintettem a megörökítésére, mint egy-egy aktuális távcsöves rendszerem összeállta utáni nagy teszt, vagy inkább vizsga. Fotóztam F5-ös távcsővel, még kezdő koromban, aztán az F4-es távcsövemmel és a Canon EOS 600D-vel, majd az ASI183-al és most az ASI2600-al is. A 183-as sorozatot végül nem dolgoztam fel, mert nem gyűlt össze elég sok jó minőségű anyag, de a friss 2600-os nyersekkel együtt már úgy tűnik igen. A 183-as nyerseket még Törökkoppányból fotóztam az SW F4-es korrektorral, a 2600-os lumik nagy része viszont Galyatetőről a BKV parkolóból készültek Paracorr Type II korrektorral, így mind az elméleti, mind a gyakorlati felbontásom lehetőségei is kitágultak kicsit. Ez amúgy látszik a nyersek FWHM-jén is, megéri felmenni 950 méter magasra és picit nyújtani a fókuszon. A szumma végül 18 óra luminance átlagosan 2,5 ív mp felbontással (paracorr 2,3, régebbi swf4es nyersek: 2,7). RGB is szintén kb 18 óra, ami igazából kicsit kevésnek bizonyult és valahonnan valami furcsa zöld gradienst is összeszedtem, szóval itt még van tér a fejlődésre. Van némi H-alfa is, kb 14 óra vegyesen a két a kamerával, ami a mag körüli igen halvány jet kiemelésében nagyon sokat segített, de azért ebből legalább dupla ennyi kellene még. Szóval idén is megérte M106-ot fotózni, és az azért eléggé megdöbbentő, hogy a távcsövem már 5 éve is tudta ugyan ezt, csak én nem, meg a kamerám sem :)

Forrás: Magyar Asztrofotósok Egyesülete