Árpád-házi Szent Kinga, Lengyelország és Litvánia védőszentje

Árpád-házi Szent Kinga, vagy Kunigunda, Esztergomban született 1224. március 5-én, apja IV. Béla magyar király, édesanyja Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő, húgai pedig Szent Margit és Boldog Jolán voltak. 

A királylány később Lengyelország és Litvánia védőszentje lett, személye nagyban hozzájárult az évszázadok óta tartó magyar-lengyel barátsághoz.

Kinga vagy Kingus, a Kunigunda név állítólagos besenyő változata.

Az akkori kornak megfelelően korán eljegyezték, de jött a tatár veszedelem

Kingát gyermekkorától mély vallásosság jellemezte, fiatalon szüzességi fogadalmat tett, életét Istennek ajánlotta. Az akkori szokásoknak megfelelően a királyi családok gyermekeit korán eljegyezték, így Kingát is a Piast házból származó V. Boleszláv lengyel fejedelemmel.

A magyar Julianus barát miután 1235-ben elérte a volgai bolgárok országát, majd a keleten maradt magyarokat meglátogatva először adott hírt IV. Béla királynak, a készülő tatár támadásról. A félelem nem volt alaptalan, röpke néhány év és a tatár veszedelem valósággá vált. Batu kán a támadó tatárok vezére úgy gondolta, hogy ha hódító háborúját Magyarország ellen kezdené meg, a lengyelek bizonyára a segítségükre sietnek, így először Lengyelország ellen indított támadást egy 10 ezer harcosból álló hadsereggel. A legnicai csatában, melyre 1241.április 9-én került sor, döntő vereséget mértek a lengyelekre, viszont a győztes ütközet ellenére, a mongolok nem akarták elfoglalni az országot, hanem Morvaországon keresztül Magyarországra zúdultak és csatlakoztak Batu kán főseregéhez. Ezzel kezdetét vette az úgynevezett tatárjárás, amikor is a muhi csatában legyőzték a magyar seregeket, majd feldúlták az országot. 1241 áprilisa és 1242 márciusa közötti majdnem egy év leforgása alatt a mongol sereg dúlása nyomán Magyarország lakosságának körülbelül a fele elpusztult (3 millióból kb. 1,5 millió ember), emellett hatalmas volt az anyagi kár is. A történészek szerint a mongol sereg is sok harcost veszített és nem tudta megsemmisíteni a teljes magyar haderőt sem. Erre bizonyíték az, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után több külföldi hadjáratot is vezetett, továbbá a tatárok nem tudták elfoglalni a magyar várak jelentős részét sem.

Szent Kinga további tevékenysége

Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, azonban a mongolok végig dúlták Lengyelországot is, így a fejedelmi pár a szepességi Podolinba (város a mai Szlovákiában), majd később Csorsztin várába menekült. Csorsztin ma egy település Lengyelországban, vára és a Dunajec túlpartján álló Nedeci vár egykor Galícia és Magyarország határát őrizték. A Dunajec pedig a Visztula jobbparti mellékfolyója Lengyelország déli részén és Szlovákiában, sokáig a Magyar Királyság határfolyója volt és nem a Dunába ömlik.

A tatárjárás után, Kinga 1249-ben hazalátogatott Magyarországra és az apjától kapott bányászokkal 1251-ben megnyitotta a Krakkótól délre lévő wieliczkai sóbányákat.

A magyar származású fejedelemnő még sok kórházat, templomot és kolostorokat építtetett, ezért roppant népszerű volt már a maga korában is. Férje Boleszláv 1279-ben elhunyt, Kinga azt követően klarissza apácaként az általa alapított szandeci kolostorba vonult vissza húgával, Jolánnal együtt. Ettől kezdve Istennek szentelte életét, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását. 1284-ben a kolostor főnöknőjévé választották meg, majd a második tatár betörés alkalmával, 1287-ben a szandeci kolostort a tatárok földúlták, így Kingának 63 évesen az újjáépítéssel kellett foglalkoznia.

1291 őszén betegeskedni kezdett, 1292 júliusában állapota válságosra fordult, majd 1292. július 24-én, elhunyt. Árpád-házi Szent Kinga a sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és annak népét, de a lengyelek is királynőként szerették és tisztelték, pedig Kingát nem az uralkodói stílus, hanem a szolgálati iránti elkötelezettség jellemezte.

1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta, öt évvel később pedig XII. Ince pápa Lengyelország egyik védőszentjévé tette.

 1999. június 16-án avatta szentté II. János Pál pápa 

Felhasznált irodalom:

Dümmerth D. (1977): Az Árpádok nyomában, Panoráma, Budapest

Török J. (1991): A magyar föld szentjei, Tulipán Könyvkiadó Kft, Budapest

Bérczi Sz. (2008): Magyarországi szent királylányok emlékezete. TKTE. Budapest

Árpád-házi Szent Kinga (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2012.