Gyönyörű ünnepség volt a földvári gimnáziumban

Sajnálhatja, aki nem lépett be a Dunaföldvári Magyar László Gimnáziumba szombaton délelőtt! A szép ódon épületben csoda történt, vagy a lelkes és bőkezű dekorálókat kell dicsérni? A kérdés költői, hiszen a viselhető bőséggel elhelyezett tavaszi virágok hihetetlen pompába és illatba burkolták a folyosókat.

Az alsóbb osztályosok lelkesen készültek

A ballagtatók már kilenc órakor elfoglalták a számukra meghatározott pozíciókat, és vártak a rajtra. Mi tagadás, egy kis csalódottságot láttunk az arcukon. Vélhetően elfogta őket a ballagás hangulata, amit erősített a sok vendég látványa is. Aztán rádöbbentek, hogy ők még maradnak egy kis időre, a mai show-t a végzősök vitték el.

A ballagók örömteli arca

Az aznapi találkozási időpontot már egy kicsit lazábbra vették, cserében viszont a küllemükkel egy életre beírták magukat a szeretteik szívébe. Nehéz lenne megmondani, hogy még hányszor térnek vissza az osztálytermükbe, de hangulatukon érződött, hogy ma reggel mindenki ráébredt: az elmúlt években egy közösséggé kovácsolódtak a falai között, ami most lassan emlékké válik.

Tíz órakor megkezdődtek az ünnepi osztályfőnöki órák

Persze, hogy mindenki vidám és elégedett volt, de az eddigi években  produkált visító tombolást elvitte az alkalom (a legvagányabbak számára ugyan meglepetésként érkező), mégis létező, szívszorító hangulata.

Mindenki főszereplővé vált

Előbb az osztályfőnök, majd az őket egyes oszlopban követő diákok megtették a tisztelgő sétájukat a folyosón és a kiválasztott tantermekben. A táv rövid volt, nem volt hová bújni, jelképesen is kiléptek a ragyogó napfénybe, hogy fölsétáljanak a Várba, a nap ceremóniájára, ahol a sebesen dobogó szívű hozzájuk tartozók már izgatottan várták őket. 

A színpad előtt még egy kis virágátadási ceremónia zajlott, majd elfoglalták a helyüket a világot jelentő deszkákon és megkezdődött a ballagási ünnepség nyilvános része.

Az ünnepélyes, megindító percek

Az eseményen megjelent Gerzsei Péter, a Szekszárdi Tankerületi Központ  t igazgatója, Horváth Zsolt polgármester és Fehérné Keserű Katalin, a gimnázium korábbi intézményvezetője is. 

Puskás Zsolt a gimnázium megbízott intézményvezetője beszédéből idézünk:

- Diákként ilyenkor örül az ember, miután sok feladatot teljesített, de mellette némi szomorúságot is érzünk, hiszen véget érnek a gondtalan diákévek. Most búcsúzóként talán még nem úgy érzi az ember, de később megértitek, hogy a gimis emlékek semmivel sem pótolhatók.