Beszédes József-emlékhetet rendeztek a névadó tiszteletére

A rangos meghívott vendégek, a város és a tanintézet pedagógusai és a kisdiákok is számos módon tisztelegtek előtte. A máig követendő elképzelések formálója, élete záró szakaszát ebben a városban töltötte. 
Az eseménysorozat főrendezőjével, Bognárné Balogh Andreával, a dunaföldvári Beszédes József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola vezetőjével a záró rendezvény után beszélgettünk. 

A névadót végtelenül megbízható, nagyon szorgalmas embernek tartják

– Mit mondana a programról? 
– Az iskolánk fölvállalta ezt az évfordulót, és számos eseménynek adhattunk helyszínt. Rangos előadók érkeztek hozzánk, akiket az egybegyűlt hallgatóság szívesen fogadott. Mindkét előadás rólunk szólt. Az egyik a napjaink problémájáról, a városunk ivóvíz-gazdálkodásáról. A másik pedig a névadónkról. Úgy érzem, kötelességünk tudni, hogy a mai világban hogyan használják föl az általa elért eredményeket. Jó érzés volt hallani az ideérkezett vízmérnököktől, hogy még mindig tananyag az egyetemeken, mert jobbat azóta sem tudtak kitalálni, mint ami az ő munkája nyomán született. Az iskola tanulói is bemutathatták a tudásukat, egyúttal két fontos területen is megcáfolták a róluk szóló rosszízű mende­mondákat. Az egyik egy olyan verseny volt, amelynek a témája Beszédes József munkássága, mellette biológia- és földrajzismeretek voltak. Jó eredményeket értek el, szoros lett a verseny, tehát fölkészültek voltak. Megfelelően tudtak dolgozni a tabletekkel és a hagyományos papír-ceruzás eszközrendszerrel is. 
– A másik terület a képzőművészethez sorolható. Százhetven gyermek szánta el magát a kiírásnak megfelelő rajzok, festmények és fotók elkészítésére. Sok munkát raktak bele, szép alkotások születtek a víz és a természet körüli gondolataikból. Ami szintén fontos: nagyon kíváncsiak voltak az egymás munkáira, és büszkék arra, hogy az aula központi, a közönség által mindig látható részére állítottuk ki a munkáikat. 

– Elégedett a közös teljesítményükkel? 
– Nagyon! Mindenki megtette, amit lehetett és módjában állt. A város anyagilag is támogatott bennünket, minden napunkat végigkísérték, hogy segíthessenek, ha szükségünk volt rá. A társintézményekkel is sikeres volt a közös munkánk. Minden partnerünket elismerés és köszönet illeti miatta! 
Szászvári Józsefné Hidvégi Teréz dunaföldvári nyugalmazott tanárnő arról mesélt nekünk, hogy miért volt számára olyan fontos, hogy felkutassa Beszédes József életét, amiből egy alapműnek számító könyve is megjelent. 
– A testnevelés mellett történelem szakos tanárként honismereti szakkört is vezettem. A feladataink közé tartoztak az itt élt híres dunaföldvári emberek életének a bemutatása. Így kerültünk Beszédes József „közelébe”. 

– Ez az ember ma is példakép lehetne? 
– A mai világban nem nagyon szeretnek példaképet állítani maguk elé az emberek, de ő a teljesítménye alapján most is az lehetne. A munkásságát tekintve, egy végtelenül megbízható és nagyon szorgalmas embernek tartom. Igaz, hogy egy egyszerű, írástudatlan szántó-vető gyermekeként indult, de a benne lévő hatalmas tudásszomj és a végtelen akarás a tehetséggel ötvöződve a legnagyobb szakemberek közé emelte. 
Teljes életet élt. Két házasságából tizenhárom gyermeke született. Hatvanöt évet élt (ami az 1800-as években jelentősnek számított) és közben végig az a szándék hajtotta, hogy az országunkat szebbé tegye. A szorgalma a munkabírása tette számára lehetővé, hogy a Sárvíz-csatorna környékén végzett tevékenysége után szinte az egész ország vizes helyeit bejárta, és máig gyümölcsöző hasznos munkát végzett. 
– A pór származását nem tudta és talán nem is akarta letagadni. Például amikor Széchenyivel az Al-Dunára hajózott sem bújt ki a bőréből. A nagy arisztokrata előtt illett volna elegánsan kiöltözni, de ő a nagy forróságban ingujjban jelent meg. A főúr ezért rettenetes haragra gerjedt, csúnyán leszidta, ahogy a neki nem tetsző borotválkozása miatt is. A későbbiek során azonban fölismerve a szakmai és emberi értékeit, sokat segített neki. 
– A karrierje csúcsán is meghatározó volt a kapcsolata Széchenyivel, aki a ’48-as forradalom és szabadságharcban megalakult Batthyány-kormány közmunkaügyi minisztereként a Magyar Középponti Vaspálya Társaság igazgató főmérnökévé tette. 
 

– Álmodozó volt, vagy bátran tervezett? 
– Mindkettő lehetett. Az elsőt bizonyítja a Kolozsvártól Grazig vezető vízi út megálmodása, ami a vasútépítések miatt nem valósulhatott meg. A másodikat pedig a technikailag túlhaladott álom fölismerése és föladása, valamint az összes ma is működő létesítménye igazolja. 
– Törekedett a jó társadalmi kapcsolatokra, mint korábban Széchenyivel, aztán gróf Zichy Ferenccel, aki a Fehérváron született gyermekei keresztapja lett, és József nádorral is azt ápolt. A Tolna megyei vízi társulat mérnökeként 1837-től tizenöt éven át már a városunk lakója volt. Az ő nevéhez fűződik a Duna szabályozása Paks környékén, de számos más társaságot is innét igazgatott az ország különböző térségében. 
– A szabadságharc kitörése után a megyei képviselő csoport élére állt, majd Kossuth pénzügyminisztersége alatt a lakosságtól, hivatalos elszámolás mellett kamatmentes kölcsönöket vett föl a kormány céljaira. A dokumentumokat az akkor nagyon komoly jelentőségű, helyi Sóhivatalban rejtette el. 
– A forradalom leverése után nehéz anyagi körülmények közé került, amiből ifjabb Zichy Ferenc gróf, az érte vállalt személyes kezességével mentette ki. A méltatlan körülményeiből való kilábalást az 1851-ben megalakult Paks-Fadd Bogyiszlói Ármentesítő Társulat által kínált igazgatói megbízása tette lehetővé. Rá egy évre, az akkor még gyógyíthatatlannak számító tüdőgyulladás vitte el. 

– Boldog ember lehetett? 
– Nagy küzdő és sikeresen alkotó ember volt. A tizenhárom gyermeke is valószínűleg beragyogta az életét. Kutatásait, terveit aprólékosan lejegyezte és ezzel azokat a kortársai és az utókor számára elérhetővé tette. A széles körű megvitatásuk elégedettséggel töltötte el. 1845-ben kicsit elcsendesedett, mivel az akkori álma a Tisza szabályozása, Vásárhelyi Pál tervei alapján valósult meg. ’48-ra viszont már visszaszerezte a korábbi életkedvét és újra a közösség szolgálatába állt.