Az én váram a mi könyvtárunk – felavatták az ifjúsági teret

A Himnusz meghallgatása után elsőként Oláh István, Perkáta alpolgármestere mondott beszédet. Szavaiból érződött a büszkeség, hogy ilyen lelkes lányok és fiúk élnek a településen, amit megálmodtak, véghez is visznek. Majd Lászlóné Szabó Edit, a perkátai József Attila Könyvtár vezetőjének megható szavai következtek a gyermekekről, akik felnőtteket meghazudtoló szorgalommal, munkabírással, munkatempóval vették fel a kesztyűt az omladozó falakkal, hogy egy igazi kis birodalommá varázsolják ezt a teret, amelyet úgymond örökbe fogadtak. 

Néhány információ a projekt­tel kapcsolatban, amely megtalálható az egyesület honlapján is. A Perkátai ÁMK és a „Veled az ifjúságért” Kulturális és Hagyományőrző Egyesület együttműködve nyújtott be pályázatot 2019 októberében az Európai Szolidaritási Testülethez (ESC). Az egyesület a szolidaritási projektek kategóriájában pályázott, s a célja a József Attila Nagyközségi Könyvtár új helyén egy, a fiatalok igényei szerint kialakított közösségi szoba megvalósítása volt. A projektben a fiatalok vállalták, hogy helyi vállalkozók segítségével, irányítása mellett újítják fel a közösségi teret. A projekt összköltségvetése 6888 euró (forrás: veledazifjusagert.hu). 

 Horváth Dóra, az egyesület elnöke, aki az évek során egy csodálatos, összetartó közösséget épített ki, így fogalmazott: 

– El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig. 2020 nyarán hatalmas fába vágtuk a fejszénket. Az Európai Szolidaritási Testület projektjének keretein belül vállaltuk, hogy kialakítunk egy ifjúsági közösségi teret a Győry-kastély B épületében, hogy segítsünk ezzel a könyvtárat méltóbb körülmények közé költöztetni. A gondolat szép volt, a szándék nemes, a feladat pedig bizony óriási. Adva volt egy rakat kölök, 8 évestől a 19 éves korig, perkátaiak, nagyszájúak ugyanakkor elszántak és optimisták. 

Dórinak sikerült összefognia és szárnyai alá vennie ezeket a fiatalokat, hogy aztán ezt a csodát megalkossák, nemcsak saját maguknak, hanem mindenki más örömére. Ezzel is öregbítve Perkáta hírnevét. 

Varga Máté, az egyesület egyik oszlopos tagja a következőket mondta a projektről: 

– Nem semmi másfél év van mögöttünk. Felújítottunk és kialakítottunk egy közösségi teret Perkátán. Amikor először mesélt nekem Dóri a projektről, az első gondolatom az volt, hogy mégis, ki fog nekünk segíteni, aki mindezt a tervet átülteti a valóságba. Önkéntes, szakmailag tapasztalatlan, tizenéves, még szinte gyerekek létre hozzanak egy klubhelyiséget az oldalszárnyban található romos, lakásból. Felmerült a kérdés bennem, vajon kik lesznek azok a szakemberek, akik szabadidejükben, fizetség nélkül segítik majd őket, minket? 

A kérdés, hamar válaszra talált ugyanis a perkátai mester­emberek szabadidejüket nem sajnálva álltak a fiatalok mellé, és egyfajta mentorként segítették a felújítási munkálatokat, legyen az villanyszerelés, kőművesmunka, vagy éppen fűtés-, vízvezeték-szerelés. A fiataloknak ez a támogatás hatalmas lökést adott, és talán a mesteremberek újra egy kicsit gyermeknek érezhették magukat. 

Láthatták, hogy ez a generáció sem csak a telefonját nyomkodja, vagy éppen valamilyen számítógépes játékkal játszik, hanem annál sokkal több van bennük. 

Az ünnepség emlékplaketteket, emlékmedálokat, okleveleket azoknak, akik valamilyen formában segítették, támogatták az egyesület tagjainak a munkáját. Megható pillanatok voltak ezek... Olyanok ők, mint egy nagy, vidám család, ahol mindenkinek megvan a maga feladata, lehet, hogy néha nem mindenben értenek egyet, de éppen ezek az emberi dolgok, tettek viszik előre őket egy olyan úton, amelynek még csak az elején járnak, ugyanakkor ha soha nem térnek le róla, csodálatos élményekben lesz részük, és az a felnőtté válás nem is lesz olyan rögös, mint ahogy gondolták. Kívánom, hogy ez a lendület ne hagyjon alább egy pillanatra sem.