Mióta és miért keringőzik a kanál?

A farsang, illetve a farsangi ünnepkör közvetlenül a 40 napos böjtöt megelőző időszak. Egy bálokkal – és korábban esküvőkkel – is tűzdelt, igazi vidám turnus. Mai szemmel talán furcsa lehet, de tény, hogy eleink éppen ebben az időintervallumban tartották a menyegzőket, erre azonban jó okuk volt.

„Maga a farsangi időszak egy ingerekben gazdag, színes-szagos ciklusnak tekinthető a magyar folklórban. Ami az esküvőket illeti, a tavasz, a nyár és a kora ősz a mezőgazdasági munkák ideje volt, azonban a farsangi ünnepkör – pusztán az időjárást tekintve is – egy sokkal hidegebb évszakban van, amikor kevesebb munka volt a földeken.”

Ilyenkor jellemzően előtérbe kerültek a kézimunkák, valamint a karácsonyi és januári disznóvágásból megmaradt húst is el kellett fogyasztani, hiszen a mélyhűtők korszaka előtt még nem tudták hosszabb távon tartósítani a húst.

Fánkok és bálok

Ha már hússal fejeztük be fentebb, folytassuk is az étkezéssel. Ennek az időszaknak is megvoltak a maga kulináris élvezetei: ilyen volt a kocsonya, és a különböző fánkok (Pentelén a forgácsfánk volt a népszerű). A jó ételekhez pedig jó bor dukál, na meg persze zene. Ezzel el is érkeztünk a bálokhoz, amelyek igencsak népszerűek voltak Pentelén. 

„Gyakoriak voltak a batyubálok – ez azt jelentette, hogy mindenki vitte magával azt, amit fogyasztott. A megyei források szerint a lányos házak vitték a különböző húsokat, illetve fánkokat. A fiúk, legények pedig a bort, ezzel kínálták körbe a választottjukat és a családot. A farsang a párválasztásban és az ismerkedésben is nagy szerepet játszott, fontos volt, hogy ki kivel táncolt, ugyanis gyakran kézfogóval zárult a bál, és arra készültek, hogy a következő farsang idején megesküdtek.”

Pentelén többféle báltípus volt, a batyubál mellett a tematikus rendezvények is megtalálhatók voltak, valamely népcsoporthoz vagy foglalkozáshoz kötve. Teaesteket is tartottak – egyfajta archaikus vállalkozók bálja –, amelyen az értelmiség vett részt, és különböző teákat, pogácsákat szolgáltak fel, ami később aztán ugyanúgy mulatozásba torkollott… A különböző szórakoztató programok, színdarabok is népszerűek voltak a báli szezonban.

Tikverőzés, tuskóhúzás, bőgőtemetés

Ahogyan arról már fentebb szó volt, a farsang igencsak gazdag népszokásokban, hagyományokban. Erre a tájegységre is jó néhány jellemző. 

Az egyik ilyen a tikverőzés. Ekkor egy kisebb csapat végig járja dalolva-zenélve az adott települést, amiért adományokat kértek a lakóktól. 

A másik ilyen a tuskóhúzás. Mivel a farsangi időszaknak a párválasztásban is nagy szerepe volt (erről később még lesz szó) azt a hajadont vagy legényt, aki nem talált párt magának, megviccelték. A fiatalok elmentek a házaikhoz, majd a kilincsre kötöttek egy tuskót, bekopogtak, s az ajtót nyitó lányt vagy fiút – aki berántotta a tuskót – kinevették. 

A farsangi időszakot tekintve számos jeles nap létezik. A legjelentősebb az utolsó négy nap. Ezek sorrendben: farsangvasárnap, hétfő, húshagyó kedd (ilyenkor maskarások járták a településeket és megtréfálták a járókelőket), hamvazószerda és torkos csütörtök. 

Ezekhez a napokhoz is tartoznak népszokások, ilyenek a cigánybál és a bőgőtemetés (lásd: keretes írásunk) ezzel azt jelképezték, hogy vége a bőgő (a zenélés, vidámság) időszakának, ezt követően ugyanis megkezdődött a böjti időszak.

Dunapentelén a csonkacsütörtöki cigánybálon került sor a bőgőtemetésre, amelyről 1955. február 27-én így adott hírt a Fejér megyei Néplap: A régi dunapentelei cigánycsaládok között szép hagyománya van a farsangvégi, úgynevezett csonkacsütörtöki cigánybálnak és a „bőgősiratásnak”. Régi népszokás szerint ugyanis ilyenkor néhány hétre „eltemetik” a nagybőgőt, mert megszűnt a faluban a hangos zeneszó, szünetel a bálozás és a lakodalom. Felszabadulásunk óta először most a 11. szabad farsangkor elevenítették fel az ósztálinvárosi cigányok régi néphagyományukat. Csütörtökön este az óvárosi Felszabadulás étteremben tartott népes cigánybálon megtartották a nagy érdeklődéssel kísért bőgőtemetést. Éjféltájban megszűnt a vigasság, elhallgatott a zene, a nagybőgőt székekből összetákolt ravatalra helyezték, és abroszokkal beborították. Körötte összegyűlt az egész sirató család. Papnak, kántornak és ministránsoknak beöltözött cigányok búcsúztatták, tömjénezték a ravatalon, szódásüveggel a végén még be is szentelték. A nagy siránkozás közben végbement „szertartás” után a nagybőgő feltámadt, s éjfél után tovább folyt a felszabadulás óta először felelevenített szép népszokás, a hagyományos cigánybál. A hír kétszer is hangsúlyozza, hogy 1945 óta először 1955-ben rendeztek Dunapentelén cigánybált, bőgőtemetést. Ezzel szemben tudjuk, hogy Dunapentelén 1946 torkos csütörtökén is volt cigánybál, bőgőtemetés.