A pálfordulók sora

Nem túl hideg, részben napsütéses időnk volt, tehát jó termésre számíthatunk. 

E nem elhanyagolható dolog mellett a nap a katolikus egyház legnagyobb szentjének, Szent Pálnak sorsában bekövetkezett gyökeres változásra utal. 

A kisázsiai Tarzuszban született Saul a Jeruzsálemben működő, neves Gamaliéltól kapott rabbiképzést, de hogy ne a tanítással keresse kenyerét, volt polgári foglalkozása is, mégpedig a sátorkészítés. A zsidó törvények legszigorúbb követőihez, a farizeusok közé tartozott. A hitet olyan elkötelezettséggel követte és védte, hogy a keresztény üldözések egyik vezéralakjává lett. 

Egy napon Jeruzsálemből Damaszkuszba indult, hogy az ottani keresztényeket jobb belátásra térítse, amikor az úton megjelent neki a feltámadt Krisztus, és azt kérdezte tőle: Saul, miért üldözöl engem? Saul a látomással járó fénytől elvesztette a látását, de pár nap múlva visszanyerte. 

Ettől fogva megfordult lelkében, és Jézus követői közé állt. A nevét Saulból Paulra változtatta. A történet sokak számára ismerős a gyakran használt Damaszkuszi út, és a pálfordulás kifejezéssel együtt, amivel a nézeteit változtató emberre szoktak utalni. Csakhogy ez a változás nemcsak Saul, hanem az emberiség életében is hatalmas fordulat kezdete lett. 

Pálnak nem volt könnyű dolga. A harcot, amire Timóteushoz írt levelében hivatkozik, jószerivel egyedül harcolta végig. Egyszer-egyszer akadt ugyan segítőtársa, pl. Barnabás, de túl sok volt a nézetkülönbség, a krisztusi hagyaték értelmezése terén az „eredeti” tanítványok és az újonnan közéjük állt Pál felfogása között. A jézusi tanítások többféle, eltérő értelmezése nem meglepő, hiszen nem létezett még írott evangélium, a forrás csupán az egyes tanítványok emlékezete volt. 

Pálnak meg kellett értetnie és el kellett fogadtatnia álláspontját az apostolokkal, akik a legfőbb tanúk voltak. Nem kevés küzdelmébe került, amíg sikerült egy-egy lényegesnek tekintett kérdésben megegyezésre jutniuk, pl. mózesi törvények megtartása, a körülmetélés kötelező volta. De Pál nem adta fel, mert átlátta és hirdette, hogy a „megengedett és a tilos nem attól függ, hogy mi van megírva, hanem attól, hogy mi egyeztethető össze azzal az új létrenddel, amelyet a keresztségben kaptunk.” Ezzel új erkölcs alapját vetette meg a zsidó felfogással szemben. 

Hasonlóképpen sok vitája volt a fő és közrendű zsidókkal, akik az Ószövetség tételei, a törvények értelmezése és be nem tartása miatt támadták Pált. 

A betűhöz ragaszkodó zsidóval a lelkiismeretére hallgató pogányt állította szembe, és ezzel történt meg a második, talán a legjelentősebb fordulás: Pál belátva, hogy semmire sem megy az ige terjesztésével ezekben a vitákban, a pogányok (értsd: nem zsidók) között kezdte hirdetni Jézus Krisztus tanait. Három jelentős, több évig tartó missziós útja során a görög és kisázsiai városokat kereste fel. Elsősorban azokat, ahol jelentős zsidó közösségek voltak, és ezekből kiindulva mindenütt keresztény gyülekezeteket alapított. Tanított, vitázott, hirdette és magyarázta az Úr igéjét a pogányoknak: Antiochiában, Ikóniumban, Troászban Filippiben, Korintusban, Thesszalonikiben –csak hogy néhányat említsük. 

Folyamatosan gondozta ezeket a közösségeket, és alapvető emberi, társadalmi erkölcsi problémákra kitérő leveleiben figyelmeztette őket, ha eltértek az általa kijelölt úttól. Kért, könyörgött, szemrehányást tett, dicsért. Ostorozta a hamis bölcsességet, a természetellenes nemi vonzalmakat, a pártoskodást, a hitbeli gyengeséget, de egyszerű, gyakorlati kérdések sem kerülték el a figyelmét. A feladatának nehézségét jól érzékelteti a korintusiakhoz írt levelének néhány sora: „A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság (…) de ne tartsa magát senki bölcsnek és ne utánozza a bölcseleti iskolák vitáit. Az lesz igazán bölcs, aki magáévá teszi Isten látszólagos balgaságát.” Ezzel történt meg a harmadik nagy fordulat: Pál elérte, hogy a hellén/görög szemlélet – a sokistenhit, a természeti törvényeken alapuló megismerés és érvelés – összekovácsolódjon a keresztény szellemiséggel. 

Pál fellépésének és fáradhatatlan munkálkodásának köszönhető, hogy a Földközi-tenger vidékén erős gyökeret vert a kereszténység. Rodney Shark amerikai történész becslése szerint Kr. u. 40-ben még mintegy 1000 keresztény volt, Kr. u. 300-ra kb. 6 millió! Az ember elgondolkozik, hogyan lehetséges, hogy egy ember ilyen óriási változást képes előidézni? Se fegyvere, se pártja, se hatalma, se tisztsége, se pénze nincs! És mégis, szembeszáll az apostolok személyes tapasztalatával, a zsidó papság tanításával, a pogányok hitével, a görögök tudományával, és a jó harcot eredményesen megharcolja! 

Valamennyien tudjuk, mennyi akadályt, mennyi nehézséget látunk magunk előtt, ha valamibe, akár a legcsekélyebb változásba is bele akarunk vágni? A választ megtaláljuk az első korintusi levélben: „hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek.” A meghívást arra, hogy a pogányok apostola legyen, szintén Jézustól kapta. 

Pálnak sok vitája volt a fő és közrendű zsidókkal az Ószövetség értelmezéséről

Pál apostol a prédikálása során a Római Birodalom nagy részét bejárta 

Fotó: jw.org.hu

Valentin de Boulogne: Pál levelet ír

Fotó: Blaffer Foundation Collection, Houston, TX.