Lacikám, hát Te is?!

„Itt állunk ledöbbenve és próbálom összeszedni a gondolataimat Veled kapcsolatban. Sok-sok minden jön elő, az 55 éves ismeretségben, barátságban. Több mint fél évszázad– történelem. Veled kapcsolatban nagyon elfogult vagyok. Mindig is ALAPÍTÓ voltál, hihetetlen belső zenei vágy hajtott, hogy létrehozzál valamit, a Mások és Magad örömére, szórakoztatására. Már egészen fiatalon, kora tizenévesen pengetted a gitárt a Pilgrims, a Neo Tones együttesekben és a ’60-as években, a nyugatról begyűrűző beat őrületben általatok itt Dunaújvárosban is elindult „valami”. Majd tevékeny részese voltál, a Simon Gabi féle alap Delta Együttes (1967) és annak további formációi létrehozásában. Az egyiknek, invitálásodra már magam is részese lehettem, az – akkori – Bartók Béla Művelődési Házban (1969-70).

Ezen nagyszerű, felejthetetlen évek után a ’70-es évek közepén létrehoztad a Castrum nevű csapatot és pár évig ott toltátok együtt a sajnos az idén szintén elment Katona Gyuri barátunkkal. Majd kipróbáltad magadat vendéglátós zenészként is. (Hangulat Bár). Aztán néhány „csendes” év következett és élted antennás vállalkozói, vidéki családi életedet. Rendkívül jóindulatú, nyugodt, jószívű, segítőkész ember voltál, soha senki nem hallott kiabálni, indulatoskodni.

Aztán a véred nem hagyott nyugodni és már a hatvanas éveid elején (2011) „öregesen”, de hatalmas szívvel úgy gondoltad, alapítani, alakítani kellene még valamit, itt a „vége felé” és létrehoztad a Delta Rock Band-et. Neked köszönhetően ezek az éveink újból mozgalmassá, örömtelivé váltak. Előjött a fiatalságunk, újból találkozhattunk egymással, jókat zenélhettünk, bulizhatunk és persze örömünkre a hozzánk csatlakozó, a korosztályunk zenéjét elfogadó és láthatóan élvező fiatalokkal is. Évek alatt sok-sok fellépésük volt, itt a városban, a környező településeken és – a nagyvárosokban – Székesfehérváron, Budapesten. És mindezt nagyban neked, aki csak Laca voltál mindenkinek, köszönhetjük.

Aztán elmúlt a varázslat, két – három éve ennek is vége lett, visszavonultál nyugodt vidéki életedbe, amit szeretett Zsókád elvesztése tört meg.

Az elmúlt hónapokban veszélyes időszak köszöntött ránk és te sem tudtál elbújni ez elől a sunyi, kíméletlen gyilkos elől. Közel 73 évedet rabolta el. Elmentél szeretett Zsókád után, szinte napra majdnem pontosan egy évvel, karácsony előtt, adventkor. Emblematikus egyénisége voltál Dunaújváros könnyűzenei életének, történetének, ahová örökre beíródik a neved.

A jó Isten vigyázzon rád Lacikám odafönt az égi színpadon, a Cekával, a Katona Lacival, a Katona Gyurival, a Titkos Csabival, a Széles Mikivel együtt. Ölellek!”

Ágyik József