jegyzet

2021.11.27. 12:00

Hálaadás

Horváth Dominik

Hálát adunk, hogy hálát adhatunk. Hogy hálát adhassunk. Hálát adunk a logopédusnak, hogy a szütőtök sárga és pépes, a csütőtök már majdnem péntek. Hálát adunk, hogy a frissen pattogatott kukorica sziszeg-szuszog, mint egy fügefa gyökerére csavarodott, téli álmát alvó kígyó. Hálát adunk a barlangnak, a Holdnak, a cserépnek, a kunyhónak, a hűvös falaknak, a paplannak, az ablaknak, a saroknak, a kulcslyuknak, a poros könyveknek, az egérlyuknak, a lejárt vajnak, a csúszós szappannak, a vasaló gőzének, a meggymagnak, a megfolyt elemnek, a lift koszos gombjának, az utcának, a csatornafedélnek, az üres kukának, a park illatának, a vakond rövid farkának, a sáros cipőtalpnak, a libbenő szemétszagnak, az utcai lámpa meleg fényénél gyülekező májusi cserebogarak zúgásának. Hálát adunk a tejfogat rágó szúnak, a sarjadó mellszőrzetnek, az összeragadó csóknak.

Hálát adunk a családnak, hogy nehéz időkben ránk borul

Hálát adunk a családnak, hogy nehéz időkben ránk borul, olvadó pillecukor, és a nagy csolyánnak, hogy könnyű időkben hólyagosra marja az óvatlanul benne gázolót. Hálát adunk a tigris csíkjainak, párnás mancsának, erős gyomrának, kudarcos éhhaláltól óvva meg őt. Hálát adunk a szociográfiai kiadványoknak, a hadron-ütköztetőnek, a magas sarkú cipő magas sarkának, a ködös, hajnali ébredések után múlni képtelen másnapos fáradtságnak. Hálát adunk a taracknak, a baracknak, a szellőnek, a sellőnek, a garázsnak, a darázsnak, a kontynak, a pontynak, az örvénynek, a törvénynek, az ordítónak, a fordítónak, a málnának, a bálnának, a páfránynak, a sárkánynak, a tapírral álmodó fakír hasát szúró vasának. Hálát adunk a pulykának, hogy a beléje dugdosott töltelékből a gesztenyét nem csipegeti fel. Hálát adunk a pulykának, hogy latin neve Meleagris gallopavo, német neve Pute. Hálát adunk a pulykának, hogy a globális felmelegedéshez láthatóan semmi köze. Hálát adunk a tudásnak, hogy olyan, mint a meredező sztalagmit: nem értjük a zavaros metonímiák jelentését. Hálát adunk a tűzben pattogó vékony rőzsének, beleveszett lelkek füstjének. Hálát adunk a zajnak, gyerekzsivajnak, és persze a csöndnek, a rügyező fa neszének. Hálát adunk a hegnek, hogy tudhatjuk mi a seb. Hálát adunk a nemlétnek, hogy tudhatjuk, mi az élet, hálát adunk a kőnek, hogy tudhatjuk, mi a hegy.

Ezek is érdekelhetik