A próféták szavával

Hogyan lett ebből keresztény ünnep? Az apostolok cselekedetei a Jézus feltámadása utáni időkről tájékoztatva így szól hozzánk: „negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról. Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, amelyről – úgymond – tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Azt is Az apostolok cselekedeteiből tudjuk, hogy ezen a napon a tanítványok mind a 11-en együtt voltak azon a helyen, ahol Jézussal az utolsó vacsorát elköltötték. Hirtelen nagy szél támadt, és lángnyelvek csaptak fel, ami megrémítette az amúgy is komoly félelemben lévő apostolokat. Az ígéret szerinti Lélek ekkor szállt le rájuk, és eltöltötte őket tudással, bátorsággal, a hit által adott olyan erővel, ami által csodák tételére is képessé váltak.

A Szentlélek képi ábrázolásához hozzátartozik a felhő, valamint a fény is

Ki/mi is a Szentlélek? Azt tudjuk, hogy Isten háromszemélyű: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az Atyát és a Fiút könnyen értjük, de a Lélek felfogása nem könnyű. Pál apostol a leveleiben igyekszik elmagyarázni többféleképpen is, hogyan kell megértenünk a Szentírásból, hogy a Szentlélek isteni személy, aki bennünk munkálkodik, formálja az életünket, megvannak mindazok a jellemzői, amelyek meghatároznak egy személyt: az akarat, az értelem és az érzelem. Nélküle nem tudnánk eljutni Isten országába. A Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, a titokzatos test pedig az egyház, ami pünkösdkor, a Lélek eljövetelével alakult meg. „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz” – mondja Pál a korintusiaknak. „Mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.”

A Lélek már az ószövetségben is jelen volt: a próféták is tőle kapták az útmutatást, a jövendölés képességét, működésüket a Lélek munkájának tekintették. Isten üzeneteinek közvetítőjeként, rá hivatkozva hirdették a Megváltó eljövetelét. Ezért mondjuk az imádságban, hogy „ő szólt a próféták szavával”.

A VI. századig a Lélek eredőjének az Atyát tekintették, a niceai-konstantinápolyi hitvallásba, a Hiszekegybe a toledói zsinat határozata alapján került befoglalásra a Filioque tétele, vagyis, hogy az Atyától és a Fiútól származik. Aquinói Szent Tamás így fogalmazza meg: „A Fiú az Atyától ered, miként sugár a Napból, a Szentlélek pedig mindkettőtől, miként a meleg a Naptól és a sugártól.” Megszólítása, invokációja: Szentlélek Úr Isten, de egyes fordítások Szent Szellemként hivatkoznak rá.

Miután Jézus megkeresztelkedésénél a Szentlélek galamb képében szállt le, ezért a Lelket leggyakrabban széttárt szárnyú galambként ábrázolják. A korábbi időszakban még szokás volt a Szentháromság három férfi alakjában, vagy három angyalként való megjelenítése, mint például Andrej Rubljov ismert képén. A Szentlélek képi ábrázolásához hozzátartozik a felhő és a fény is. A galamb alatti hét fénysugár a Szentlélek hét ajándékát szimbolizálja: a bölcsességet, az értelemet, a jó tanácsot, a tudományt, a lelki erősséget, a jámborságot és az istenfélelmet.

A Szentírásban több, különböző megnevezésével ­találkozunk, amelyek egyúttal pontosan körülírják a Szentlélek szerepét is. Ő a Vigasztaló, aki lelket öntött az apostolokba, miután Jézus ­eltávozott közülük. János úgy hivatkozik rá, mint aki az ­emberek Meggyőzője Isten igazságáról: „eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az ­eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” A János általi másik jellemzés szerint Útmutató az emberek számára, Tanítójuk, hogy képesek legyenek megérteni Jézus szavait, és azokat beépíteni a cselekedeteikbe. Pál a rómaiaknak Közbenjáróként írja le a következő szavakkal: „amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk ­kimondhatatlan fohászko­dásokkal.” Az efezusiaknak azt magyarázza, hogy amikor hívőkké lettek, az Úr eljegyezte őket pecsétjével, „a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával”. A korintusiaknak azt mondja, a Szentlélek „maga a biztosíték arra, hogy amit Isten megígért, azt mind meg is fogjuk kapni.” Arra is rámutat, hogy mindaz, amit ő hirdet, nem emberi bölcsesség, hanem a Lélektől jött tanítás, amire csak azok fogékonyak, akik hisznek a Szentháromságban. Markáns különbséget tesz a hívők és nem hívők között, amikor ­kimondja: „A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni”. A zsidóknak arra hívja fel a figyelmét, hogy isten megmutatta nagyságát „jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.”

A Szentlélek lényegét Pál apostol a legteljesebb és legérthetőbb formában a Galateákhoz írott levelében foglalja össze: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.”