Régi szimbólumok és gasztronómia az ünnepen

A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdődik. Ennek a böjtnek az utolsó napja nagypéntek, Krisztus kereszthalálának a napja. A böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után nagyszombaton szabad először húst fogyasztani, erre utal nyelvünkben a húsvét szó is.

A hosszú böjti idő után az emberek teli kosarakkal indultak meg a templomok felé, hogy az abban vitt sonkát, főtt tojást, kalácsot, tormát és bort megszenteltessék, és a megszentelt ételt fogyaszthassák az ünnepi családi asztalnál. A tojás tehát a legrégebbi húsvéti ételek közé tartozik. Krisztus-szimbólum, a feltámadt Jézus, az újjászületés és az élet jelképe is. Ahogyan a tojásból új élet kel ki, úgy támad fel Krisztus a sírjából, hogy megváltsa az egész emberiséget. A húsvéti tojás piros héja Jézus Krisztus elhullajtott vérét, belső része a Megváltó verejtékét jelenti. A húsvéti tojás nem másra, mint Krisztus feltámadására emlékeztet.

Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kell elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha az életben bármikor is eltévednének, jusson eszükbe ez a húsvéti rítus, és mindig hazataláljanak.

Hazánkban a húsvéti sonka mellett elmaradhatatlan az azzal együtt megfőzött tojás is, aminek a sonkalé remek ízt kölcsönöz. A tojás húsvéti felhasználása ma már széles körű, a spektrum a kalácstésztában sült, főtt tojással töltött sonkától a tojássalátán át a kaszinótojásig terjed. Nézzünk szét egy kicsit határainkon túl is. Lengyelországban a miénkhez hasonló a húsvéti ételkínálat. A hollandok virágokkal és tojással ékesítik az ünnepi asztalt, a görögök a Jézus-kenyeret fogyasztják, amelynek közepén egy keresztet formálnak, széleire tojásokat tesznek. Olaszországban húsvéti pitét készítenek, amely ricottás-spenótos tölteléket rejt, benne főtt tojásokkal.