A bölcskei helytörténeti könyvben nézte meg a régi idők kenyérsütését

Dunaföldvár

– Elvileg ez egy férfiaknak való szakma, de…

– Ez egy igazi kihívás, hiszen a pék szakma a férfiaknak való. Viszont az alkotásban és az eladásban egy nő eredményesebb lehet. Természetesen nekünk is vannak férfi dolgozóink. Ők is élvezik az alkotást, csak azt nem, ha egy nő adja ki a feladatokat. Az emberekkel, pláne a dolgozókkal való foglalkozáshoz jelentős empátiára is szükség van, ami talán bennünk erősebb, mint a férfiakban. Nagy szükségem van rá, hiszen szeretném megőrizni a jó szakembereket, és előre akarom húzni a mi jó csapatunkat.

– Ez egy családi vállalkozás?

– Valóban az, hiszen itt dolgozik a férjem, a lányom és az unokám is, aki egyetemista és kisegítőként szokott beszállni. Ezen a helyszínen tíz éve vagyunk a pályán. Úgy érzem, hogy ez egy jól bevezetett üzlet, ahol egymást érik a vásárlók. Nagyon szeretem őket, amiért bennünket választanak.

– A nagymamáját is látta kenyeret sütni?

– Nem, és az anyukámat sem, ő is csak elmesélte. Bölcskei vagyok és a mi helytörténeti könyvünkben néztem meg a régi idők kenyérsütését. Amikor belecsöppentem a pék szakmába, az első öt évben minden részét végigcsináltam és alaposan megismertem. Utána már meg tudtam mondani, ha valamelyik termékkel gond volt, hogy annak mi az oka, és hogy tudjuk kijavítani.

– Mi vezette ehhez a szakmához?

– Véletlenül történt, belecsöppentem és kihívás volt megállni benne a helyemet. Megalkotni a finom kenyeret és eladni. Ez egy sokrétű szakma. Alkotás. Ez nem csak egy meló, szerintem a pékeink is ezért szeretik. Mindenki egy kicsit másként csinálja, de a végeredmény általában ugyanaz. Sokféle termékünk van, és azoknak hasonlóképpen kell a vásárlók elé kerülni, mint amiért korábban megkedvelték.

– A napi siker?

– Az apró részleteken is múlik. Észre kell venni például, az időjárás finom változásait, az esős, párás és a hideg időt, de azt is, ha melegszik. Erre például az élesztő mennyiségének a változtatásával is kell reagálni. A termék tárolásán is sok minden múlhat, például nem érheti hirtelen hideg.

– Úgy mesél róla, mint egy élőlényről!

– Mert az is. Az élesztő miatt föltétlenül. Abban is jók vagyunk, hogy kevés élesztővel, hosszú idő alatt készítjük a termékeinket, és az alatt alakulnak ki az igazi ízek.

Kedvence a kenyér és annak valamennyi fajtája. De a kiflit is szereti

– A kedvencei?

– Mindenekelőtt a kenyér és annak az összes fajtája. A kifli is az. Egy múltidéző vajas fajtát készítünk, ami nincs felfújva, és hosszan friss marad. A zsemle adva van, kihívás is, hogy minél finomabbat készítsünk belőle. A süteményeknél visszatértünk a kelt tésztásokra. A reform készítményeket szeretem, de nem viszem túlzásba. Például édesítővel is készítünk süteményeket, vagy a szénhidrátot búzafehérjével, vagy almarozzsal helyettesítjük. Ezeket a fogyni vágyóknak, vagy a hagyományostól eltérően étkezőknek ajánljuk.

– Készételek?

– Sokan keresik ezeket, amik nálunk a szendvicsek. Megkedveltettük a vevőinkkel a sokféle zöldséget (a sárgarépától a lila káposztáig) és ezekkel készítjük ezeket. Az alapötletek az én ízlésemet képviselik, de nyilván egyik sem lesz kiugróan sós vagy csípős, nagyon vigyázunk az arányokra.

– Nem tudtunk beülni az irodájába!

– Gondolom, ez is másoknak szörnyű lehet, de így terveztem. Ez egy olyan szakma, amit folyamatosan csinálni kell, és magamat is az egyik dolgozónak tartom. Nekem tetszik ez a rang nélküli vezető szerepe, persze van úgy, amikor meg kell mondani, hogy ki itt a gazda. A lányoknak is megvan benne a maguk adminisztrációs feladatuk. Nem kampányként, hanem tervszerűen haladunk ebben is, és ezért ez sem ég a körmünkre.

– Nem a munka keresi meg a dolgozót?

– Nincsenek kőbe vésett szabályaink, hogy az egyes, kettes, hármas stb. kollégának a nap melyik szakában, mi a feladata. Úgy gyakoroltuk be a működésünket, hogy mindenki meglássa, mikor mi a tennivaló, és azt magától el is végzi.

– Riválisai az otthoni kenyérsütögetők?

– Szerencsére nem, mert aki jó és tartós kenyeret szeretne, az visszatér hozzánk. Érdekes, hogy a kenyér otthoni lefagyasztásával nem csökkent, hanem nőtt a forgalmunk.

– Nem szabad kenyeret enni!

– Vannak ilyen mozgalmak, az biztos. Végigolvasom azt a szakirodalmat is, hogy megtudjam: szerintük miért nem?! Azt gondolom, hogy fogyasszunk többfélét és kevesebbet, persze sok zöldséggel. Azt szoktam mondani a feleségeknek, hogy kisebb tányért rakjanak az uruk elé, mert a mennyiséggel van a baj. Követem a táplálkozáskutatók munkáját is. Ami egészségtelennek mondható, azt tudatosan nem alkalmazzuk. Egy hipermarketben is készülhetnek finom és egészséges kenyerek. Az a lényeg, hogy mennyi időt szánnak rá. Abban az esetben, ha hagyunk időt a tésztának, a feldolgozásnak és a sütésnek, akkor finom lehet a termék.

– A kovászolás?

– Mi nem kovászolunk, mert ahhoz szinte még egy emberre lenne szükség. Viszont ipari kovásszal dolgozunk, még a kiflibe és a zsemlébe is rakunk belőle. És az átlagosnál jóval több időt szánunk rá. Akár a sonkánál, a szaláminál is a pácolásra és még a füstölésre is. A jó termékhez hosszabb időre van szükség. Van olyan kenyerünk, ami huszonnégy órát érik, és azután sütjük meg. A legtöbben a házi kenyeret keresik nálunk. Az időtől és a burgonyától lesz az, aminek nevezzük. A nagymamák az öregtésztát használták hozzá, és ők is sokáig hagyták érni. Azért kellett készíteniük ilyen előtésztát, mert nem mindig volt élesztő. Morzsoltkának hívják, a teknő oldaláról összeszedték a maradék tésztát, amit megszárítottak, össze morzsolták, majd azzal indították a következő kenyeret.

– Milyen kenyeret szeretne készíteni?

– Van, aki elmegy Tokajba, hogy hozzon egy különleges élesztőkultúrát, hogy azt nevelgesse magának. Én nem akarok ilyen különlegességet. Nekem az a jó, és büszke is vagyok rá, hogy az is bejön hozzánk, akinek nincs elég pénze a drága termékekre. És ő is elégedett lesz, mert finom terméket visz haza a családja asztalára.