2021.02.20. 16:00
Hogyan böjtöltek régen és most?
Ezen a héten volt hamvazószerda, amellyel kezdetét vette a böjt időszaka. Az Intercisa Múzeum néprajzkutatóját, Kiss Rebekát kérdeztük az ehhez kapcsolódó hagyományokról, népszokásokról.
2021.02.16. Böjt illusztráció Dunaújváros Fotós: Szabóné Zsedrovits Enikő SzZsE Dunaújvárosi Hírlap DH
Ebben az évben a katolikus naptár szerint február 17-ére esett hamvazószerda. Ez a nap jelzi a farsangi időszak lezárulását, és a húsvéti nagyböjt kezdetét. A húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznaphoz – így határozzák meg a jeles nap pontos dátumát – számos ismert és kevésbé ismert népi hagyomány kapcsolódik. Erről az Intercisa Múzeum néprajzkutatója, Kiss Rebeka mesélt.
Hamvazószerda
Hamvazószerda a bűnbánati időszak első napja, így ehhez is számos hagyomány kötődik. Sok helyütt szokás volt, hogy a bűnösök zsákruhában vonultak a templom elé, ahol szentelt hamut szórtak rájuk.
– Maga a hamu, az előző évben megszentelt barka elhamvasztásából származik. Ezzel nyertek bűnbocsánatot. Később ezt teljes egészében átvették a hívek, és mindenki csatlakozott a szertartáshoz. Aki pedig nem tudott elmenni a templomba, annak családtagjaival, gyerekekkel küldtek hamut, hogy ő is bocsánatot nyerjen, Magyarország egyes tájain pedig még a házakat is bekenték hamuval, így megszentelve azt.
A böjt
Katolikus hagyomány szerint a böjti időszakban ugyan fizikailag vonjuk meg magunktól a táplálékot, egyúttal a lelkünket is fel kell készítenünk. A nagyböjt ugyanis a keresztények számára bűnbánati időszak, hogy megfelelően felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.
– Ilyenkor szokás volt, hogy a farsangi maradékot elviszik a templomba, és a pap szétosztotta a rászorulók között. Ezzel egyben a böjtöt is szolgálták, másfelől keresztényi feladatukat is teljesítették: segítettek a szegényebb sorsú embertársaikon.
Székesfehérváron és környékén nagyon szigorúan tartották a böjtöt, olyannyira, hogy a hívek csak vizet és növényi eredetű táplálékot vettek magukhoz. Sőt! Olyan is volt, hogy a húsokat betették a kemencébe, majd betapasztották annak falát, és csak a böjt végeztével bontották ki.
A böjtölés a középkorban vált elterjedté, akkoriban „negyvenelés” volt a neve. Szigorúan véve ez azt jelentette, hogy negyven napon keresztül napi egy alkalommal vettek magukhoz ételt a hívők.
Mára a böjt valamelyest megváltozott, a kor embere nemcsak a húsfogyasztást vonhatja meg önmagától, hanem lemondhat egy számára fontos – vagy fontosnak gondolt – szükségletéről is, miközben több figyelmet fordít embertársaira.
