Karácsonyi csillag

Erika arról panaszkodik, hogy az ajándékba kapott Mikulásvirága ledobálja az alsó leveleit, felkopaszodik. Eszter elmagyarázta neki, hogy ennek több oka lehet. Az egyik az, hogy megfázott szállítás közben. A másik pedig az, hogy nem jó helyet választott neki a lakásban, ugyanis szereti a világos, hűvös, de párás és nem huzatos ablakpárkányt. Nem szabad túlöntözni és nem állhat alatta a víz.

Eszter szakértőjévé vált a témának, sok év – keze alatt elpusztult tucatnyi virág – után megtanulta annak gondozását, szaporítását, sőt, még színesedésre bírását is. Ehhez persze utána kellett néznie annak, honnan ered a természetességében tökéletes dekoráció, amely örömtelivé teszi az ünnepvárás és az ünnepek időszakát, majd némi pihenés után ismét szépségével ajándékozza meg az arra érdemeseket.

Az akár három-négy méter magasra megnövő fás szárú cserje a kutyatejfélék családjába tartozik, amit az is bizonyít, ha levéltövénél, száránál megsérül, olyankor sűrű tejfehér nedvet ereszt magából. Közép-Amerika, Mexikó déli területein őshonos. A téli hónapok rövid nappalain virágzik, ezért sem olyan egyszerű színe-váltásra bírni idehaza felleveleit. Az 1820-as években került az USA-ba, majd Európában is megjelent.

Sokan tévesen fogalmaznak, amikor azt mondják, hogy virágzik a Mikulásviráguk, hiszen sárga apró virágai felleveleinek közepén, alig észrevehetően helyezkednek el. Fellevelei tudományos kifejezéssel élve, a fotoperiodizmus révén váltanak színesre.

Az élénkpiros növény látványa semmi máshoz nem hasonlítható

Az aztékoknál és a trópusokon élő más népeknél a harcokban elesettek újjászületett életét jelképezte. Spanyol neve „Szentséges éj” volt, mivel decemberben pompázott. Mexikó trópusi vidékein térítő ferencesek használták karácsonyi dekorációként. A színes – piros, bordó, rózsaszín, sárga, fehér – levelek alakzata miatt nevezik arrafelé „karácsonyi csillagnak”. A spanyol hódítók úgy írták le, mint nagyon tarka levelű fát.

Miként annyi minden nagyszerű dolgot, e csodás növényt is legendák övezik. Az első szerint, az 1500-as években egy szegény mexikói kislány azért lett szomorú, mert nem tudott ajándékot venni karácsonyra. Bánatát észrevéve, egy angyalka azt tanácsolta neki, hogy a templomhoz vezető úton gyűjtse össze az útszéli cserjék magjait és azt vigye ajándékba. Szót fogadott és a magokból csodaszép Mikulásvirágok keltek életre.

A másik legenda későbbre datálódik. A XVII. században Pedro nevű fiúcska a templom felé tartott azért, hogy megnézze a már felállított betlehemi jászlat. Mentében az út szélén zöld ágakat gyűjtött Jézuskának ajándékba. Miután megérkezett, lefektette azokat, és csodák csodájára, a levelek élénkpiros színre váltottak.