A Levendulás Tündérkertben vendégeskedtek az óvodások

Nagykarácsony

A település szőlőhegyi részének közepén található méretes portán nem hirdetik villogó feliratok, és a hangszórókból sem jönnek szép csendes utasítások, hogy mikor hová nézzünk, és mit csináljunk. (Ilyen berendezések nincsenek is ezen a helyen.) El kell engednünk magunkat, és hagyni a sajnos mind ritkábban használt kreatív fantáziánkat, hogy felfedezzük, és elhiggyük a látnivalókról, hogy azok nem hasonlók valamihez, hanem igaziak!

Ketten építették

A házigazdánk, Boni Linda a fér­jével közösen, a két kezükkel, rengeteg munka árán, évek alatt hozta létre ezt a csodálatos világot. Látva az elbűvölő eredményt, merészen bekérdeztem:

– Nagylány vagy már, de még a mai napig is egy romantikus álmodozó?

– Valóban a gyermekkori emlékeimet feldolgozva a régi álmaim valósultak meg ezen a helyszínen. Erdélyben, Marosvásárhely mellett születtem, és a gyermekkoromat is ott töltöttem. A mostani készültségi helyzetünk csupán egy állapot, mert folyamatosan új ötleteink születnek, amik félő, hogy évekre – akár egy mókuskerékben – folyamatosan munkát adnak nekünk. Sokat dolgoztunk, de imádtam minden percét. Valószínűleg így lesz ez a folytatásban is. Őszre is vannak terveink, akkor a tökkel és az őszi virágokkal fogunk jelentkezni. Egy igazi Tündérkertet szeretnék mindenféle évszakos gyönyörű virágokkal, hogy egész éven át lehessen bennük gyönyörködni. Jó viszonyban vagyunk a szomszédainkkal, az itt élő őstermelőkkel, például a málnással, és így közösen összeállva már egy komoly és élvezetes programmal tudjuk várni a vendégeinket.

– Több éven át tartó kétkezi munka után, saját erőből, egy csodát hoztatok létre. Kinek?

– Azoknak, akik szeretik az ehhez hasonló csendes, természetközeli helyeket. Akik úgy szeretnének pihenni, hogy közben ezt a madárcsicsergést és a csörgedező víz hangját hallhassák. Ez egy korhatár nélküli mulatság. Azt szeretnénk, ha a felnőttek mellett a családosok is meglátogatnának bennünket, és ezen a különleges játszótéren a meseszép környezetben még közelebb kerülnének egymáshoz! Nem félünk a gyerekektől, mert rossz nincs is közöttük, legfeljebb néhány „eleven”. Szeretjük őket. Amikor elfáradtak, felfrissülhetnek a saját készítésű bodza- és levendulaitalunktól.

Ez az igazi

– Nálunk nem népies játékok vannak, hanem valóban olyan tárgyak, amiket hajdanán használtak. Itt az izgalmas búvóhelyet nem festett dekoráció, hanem valódi kukoricaszár-kévékből összeállított, gúla formájú kunyhó adja. Az idén csak bemutatót tartunk a kincseinkből, aztán majd a következő évtől a látogatói jegyekkel vehetnek részt a vendégeink a mi időutazásunkon. Az akkorra már a reményeink szerint megerősödő levendulás területünkre „szedd magad!” akcióra is várhatjuk őket. A rossz időjárás miatt nálunk az idén június végére borult igazán virágba a jelenleg hatezer töves ültetvényünk. A kis birodalmunkat úgy alakítottuk ki, és a növényzetet is úgy telepítettük, hogy mindenki kedvére hódolhasson a mai kor egyik legnagyobb technikai divatjának, a fotózásnak. Nemcsak a levendula és a legalább ötvenféle vadvirággal ékesített parcella, hanem a környékünkön lévő dombok és a hatalmas lombos fák is szinte kínálják magukat a megörökítésre.

– Tájházat akartatok nyitni?

– Nem föltétlenül azt, de ki akartuk használni az épületünk adta lehetőségeket, ezért kétféle stílusban rendeztük be azokat. Nagyon sokféle háztartási és gazdasági eszközt kaptunk a falu lakóitól, amikkel be tudjuk mutatni a mindenféle korosztályba tartozó érdeklődőknek, hogy az elmúlt századokban milyen szerszámok és fölszerelések segítették és szolgálták ki száz évekkel ezelőtt az ezen vidéken lakókat. Nagyon sok nagykarácsonyi ember segítette a munkánkat, mert nagyon jó ötletnek tartják az elképzeléseinket. Hálásak vagyunk nekik érte.

Tündérek jártak ott

Ezek a tündérek nagyon is valóságos személyek. A helyi Örökzöld óvoda apróságai. Modern és nagyon ügyes tündérek, akik kerékpárra pattanva hajtottak ki Szőlőhegyre, a mesés birodalomba. Az erről szóló történetet Horváthné Támer Ilona, az intézmény vezetője mesélte el nekünk.

– A vírushelyzet miatti kényszerszünetet a mi gyerekeink is rosszul viselték, és nagy örömmel tértek vissza a barátaikhoz az oviba. Feldobtam a gyerekeknek: mi lenne, ha elmennénk egyet biciklizni? Gondolom, nem meglepő, hogy mindannyian kaptak rajta, és attól kezdve naponta kérdezgették, hogy mikor indulunk?! Sokféle izgalmas és kellemes dolgot vittek végbe a gyerekek egyetlen délelőtt alatt. Mindenekelőtt egy komoly tréninget, hiszen két kilométert tekertek oda és persze ugyanannyit vissza. Mellette egy ritkán járt úton két segítővel gyakorolták a közúti közlekedést, és persze élvezték a Tündérkertet! A felnőttek azt mondanák rá, hogy ez egy kiváló csapatépítés is volt. Alaposan felkészültünk a „túrára”, ahol segítőim is voltak: Rózsahegyiné Horváth Anita óvó néni, és Czeiner János, a gondnokunk is velünk tartott. Az indulás előtt megbeszéltük a szabályokat: nem előzzük meg egymást, egyesével haladunk, és figyelünk a felnőttekre. Teljes volt a siker, mindenki szófogadóan teljesítette a távot.

– Mit adott nekik a Tündérkert?

– Ez alkalommal nem a túra volt az első számú célom, hanem az, hogy ismereteket is nyújtsunk a számukra. Azért esett erre a helyszínre a választásom, mert a település régi életmódját is bemutatják. A siker a várakozásunkat is meghaladta, hiszen a gyerekek ámulva hallgatták az ismertetőt, és rengeteg, a hallottakkal kapcsolatos kérdést tettek föl, tehát érdekelte őket, és alaposan meg akartak mindent ismerni.

– És az óvó néninek honnét voltak az alapos ismeretei?

– Dunaföldvárról származok, és mondhatom, hogy a szüleim és a nagyszüleim is hasonló környezetben nőttek fel, ezért voltam otthonos abban a házban is. Egy kicsit hazaérkeztem, mert nem voltak ismeretlenek az eszközök, és ennek a régi típusú falusi háznak a megosztása sem.

Időutazás a domboldalban

– Az volt a gyerekek számára az igazi csoda! Minden játékelemnél rögtön föltalálták magukat. A mezítlábas ösvény vagy a kukoricaszár kunyhók nagy örömöt adtak a számukra. A horgásztó kihagyhatatlannak bizonyult, az óriás buborékfúvás pedig maga volt a csoda! Nagyon tartalmas délelőttöt töltöttünk el a Levendula Kertben. A sok játék után pedig megvendégeltek bennünket a háziak.

Úgy érzem, hogy minden gyermek élményekkel telve tért vissza az oviba. A slágerkérdésük azóta is: „Óvó néni, mikor megyünk újra biciklizni?” Ó, jövőre nézve együttműködő partnerünkké választottuk ezt a csodálatos gyermek- és vendégcentrikus vállalkozást.