A nyugdíjasok bezártságban élik napjaikat

Mezőfalva

A koronavírus és a hirtelen visszatért tél (a hétfői hózápor) is bezárta az öregeket. Az időseket azonban nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladják a régi, jól bevált kapcsolataikat. Az internet segítségével folytatják a klubéletük mindennapjait – számolt be a különleges helyzetről Kovács Istvánné, a Mezőfalvi Sárgarózsa Nyugdíjas Klub vezetője.

Szinte nincs is olyan település, ahol ne lenne egy vagy két nyugdíjas szervezet, klub, amelyek tagjai rendszeresen találkoztak a hétköznapokban. Aktív részesei társadalmi életünknek, és nagyon jó, hogy vannak, mert az időskori magány miatt magukra maradottak itt találhatnak társra, barátra, támogatásra. A koronavírus okozta járvány miatt viszont pont ez az a korosztály, akiket legjobban súlyt a bezártság, hiszen ők a legveszélyeztetettebbek. Miként sikerül az időseknek megoldani, hogy kapcsolatban maradjanak, erről kapunk mezőfalvi információt.

Megbeszélik a kenyérrecepteket és maszkot varrnak

– Azért mert idősek vagyunk, nem fogunk ajtót, ablakot, és minden érintkezési csatornát bezárni. Természetesen betartjuk az ajánlott óvintézkedéseket a járvánnyal kapcsolatban – mondta kérdésünkre Kovács Istvánné. A klubéletről azonban nem kell lemondanunk. A tagság közül 25-30 főnek van lehetősége aktív internetes kapcsolatra. Gyakorlatilag 75 éves korig bezárólag oda tudnak ülni a gép elé. Ezen felül a fiatalabbak, családtagok segítenek. Kialakítottunk egy zárt csoportot, ahol csetelni is szoktunk. A legfőbb téma a kenyérsütés, ami a mostani körülmények és félelmek között nagyon aktuális. Például a mai nap egyik tagunk felrakta, miként készíti a kovászt. A bedagasztott tésztát általában sütőbe rakjuk, de van, aki kimondottan erre a célra vett géppel készíti a kenyeret. Többféle ízesítést és különböző magvak hozzáadásával új kreációkat is ki tudunk próbálni. A többiekkel pedig telefonon tartjuk a kontaktot. Az elmúlt hét végén beszéltem egy idős házaspárral, hogy tudunk-e valamiben segíteni, akár a vásárlás vagy a gyógyszerbeszerzés során.

– Itt falun azért könnyebben elvagyunk – folytatta a beszámolót a sárgarózsások vezetője. – Jó idő esetén át tudunk egymásnak kiabálni a kertekben is. Azzal talán nem fertőződünk meg! Ezen kívül jó magam például nekiálltam maszkokat varrni, amiben már egy klubtagunk is betársult. A cikk idején készült el ötven darab, amit a helyi Öregek Napközi Otthonának szántunk. Mellette az éj leple alatt eljuttattunk klubtagjaink postaládáiba is néhányat, közülük a volt háziorvosunknak is jutott egy példány. Aggódott, hogy nincs neki, rögtön segítettünk. Annyi anyagunk van, hogy akinek szüksége van rá, annak ingyen és bérmentve szívesen varrunk. A tagok is hoznak anyagot, beadják, ráakasztják a kerítésre, majd elkészítjük s vihetik! Tehát aktív, de biztonságos kapcsolatot tartanak a mezőfalvi öregek. Még az interaktív kommunikációt is meg tudjuk oldani. Szavalunk vagy nótázunk. Bár ez utóbbi azért nem egészen olyan élményszerű, mint amikor a klubban találkoztunk – zárta exkluzív vírushíradóját Kovács Istvánné, a Mezőfalvi Sárgarózsa Klub vezetője.