A tésztának lelke van, és ha kovásszal készül, életre is kel

Azt mondja, semmihez sem fogható a frissen kisült, kovászos kenyér íze, illata. És ha valaki egyszer megtapasztalja, ahogy a lisztből, vízből, sóból és persze kovászból szinte életre kel a tészta, majd fantasztikus ízű kenyérré válik, az utána soha többet nem akar bolti kenyeret enni.

Anikó nyári szabadsága alatt kezdett ismerkedni a kovásszal. Éjjel-nappal kísérletezett és olyan gyorsan elmélyült a kettejük „barátsága”, hogy rövidesen már oktatta is a különös anyaggal való munkát. A Kovász-suli megálmodója lelkesen beszél szenvedélyéről, a minőségi, természetközeli életről, állattartásról, a boldog állatokról, biokertészkedésről, tartósítószermentes saját termények befőzéséről, táplálkozásról.

Megtudtuk azt is, hogy egy 1000 öles telken tart szabadon baromfit, fürjet, pintyeket, kutyákat, biokertészetet gondoz és melegháza is van, mindehhez kapcsolódóan pedig egy youtube csatornát is működtet, ahol saját tapasztalatait és tudását osztja meg a követőivel.

„Évek óta igyekszem minél több saját készítésű ételt előállítani: húst, tyúktojást, fürjtojást, sajtot, zöldséget, gyümölcsöt, tésztát és kenyeret, de a sor tulajdonképpen szinte végtelen. Szeretem tudni, mit eszem. Így kerültem kapcsolatba a kovásszal is.” A Kovász-sulival tulajdonképpen egy felkérésnek tett eleget, akkor még csak Baracson, ám a híre hamar elterjedt, és tudását a kísérletező kedvű dunaújvárosiakkal is megosztotta. Az újtelepi népfőiskola épületében fiatalok és idősek, nők és férfiak egyaránt lelkesen vettek részt hétről hétre a tanfolyamon.

Ahogy Anikó elmagyarázta, a kovász nem más, mint liszt és víz megfelelő arányú keveréke, amely az élesztőgombák és a hasznos baktériumok felszaporodása, ha úgy tetszik, közös munkájának eredményeként válik élő anyaggá. Folyamatosan etetni kell ahhoz, hogy működő hozzávaló váljon belőle, azaz mindig újra és újra megfelelő mennyiségű vizet és lisztet adni hozzá. Tíz-tizenkét etetés után már bátran használhatjuk bármilyen tésztaétel elkészítéséhez, amihez eddig más térfogatnövelőket, úgy mint élesztőt, sütőport vagy szódabikarbónát használtunk. Az viszont, hogy milyen a kovászunk, nagyban múlik a felhasznált liszt fajtáján, az időzítésen és a hőmérsékleten. Anikó azt mondja, látszik egy kovászon, mikor éhes és mikor aktív, ilyenkor még az illata is egészen más.

„A Kovász-suliban mindenkinek magának kellett elkészíteni a saját kovászát, mert a nevelés során lehet megismerni, megtanulni annak működését. A gyakorlat azt mutatja, hogy aki nem neveli ki a saját kovászát, ajándékba kapott kovásszal nem fog tudni bánni, mert kimarad a kovász működésének megismerése. Viccesen azt szoktam mondani, hogy tekintsenek rá úgy, mint egy új családtagra. Volt, aki nevet is adott neki, a fiatalabbak még szelfiztek is a kovászukkal – meséli nevetve. Hozzátette, a nyitott tanfolyam nagy segítség volt a résztvevők számára: átbeszélték az esetleges hibákat, trükköket, praktikákat tanultak a kovász melegen tartására, helyes etetésére. Akinek volt használható kovásza, az hozzáláthatott az első kenyere megsütéséhez.

Azt meséli, a Kovász-suliban az elméleti oktatáson túl a legfontosabb a tapasztalatok megosztása volt, és persze az, hogy a házi feladatát mindenki becsületesen készítse el. A tanfolyam végére egyesek olyan csodákkal álltak elő, mint a hagymás, a lila csíkos vagy épp a sokmagvas kenyér. Anikótól megtudtuk, az első sikeres kenyérig hosszú, rögös út vezet, amit esetenként meg nem kelt, nyers vagy egyszerűen csak csúnya tésztafélék köveznek ki. Hozzáteszi azt is, megéri a fáradtságot. „Ha egyszer megkóstoljuk a kovászos kenyeret, egyszerűen nem tudjuk többé megenni a boltit. Azok élesztővel készülnek, amit még azokból sem hagynak ki, amihez kovász is kerül. Olyan klasszikus kovászos kenyér, amiben semmi más nincs liszten, vízen, són és kovászon kívül, és adalékanyagokkal sem nyomták tele, gyakorlatilag – tapasztalatom szerint – nem kapható kereskedelmi forgalomban.” – hangsúlyozza.

A baracsi és az újtelepi Kovász-sulik kurzusai véget értek, Anikó lelkesedése azonban töretlen. Szívesen tesz majd eleget az esetleges jövőbeli felkéréseknek is, mert szeretné, ha hitvallása minél szélesebb körökben elterjedne és egyre több ember fogyasztana kovászos kenyeret. Mert bár nagyon sok munka van vele, de jóval tovább eltartható, mint élesztős társaik, és még napok múlva is friss marad. Az emésztése sokkal lassabban történik, így nem emeli gyorsan és drasztikusan a vércukorszintet, nem okoz emésztési problémákat és kifejezetten laktató. Amint Kovács Anikó fogalmaz, a kovász maga a csoda.