Ha győz, ha nem, mi vagyunk a nyertesek

Először a Dunaújvárosi Hírlapnak írta meg a történetet, majd ezt küldte be a pályázatra is. A lapunkban megjelent olvasói levélben Sándor elmesélte, hogy egy, Baracson élő rákos asszonyt meglátogatva a doktornő észrevette, hogy az utolsó stádiumban lévő betegének kifogyóban van az oxigénpalackja, ami a sorozatos rosszullétek enyhítésére szolgáló légzőkészülékhez kell. Látta a beteg szükségét, így azonnal elindult beszerezni a palackot a 100 kilométerre lévő elosztóba. A karakán fellépésének köszönhetően megkapta, amit akart, így a betege nem maradt palack nélkül. Az utazást és a palack árát saját maga fizette, emberségből, önzetlenül. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt pályázaton a nem mindennapi, szinte novellába illő történet és a többi ajánlás miatt dr. Fekete Borbálát beválasztotta a zsűri a 10 hazai legjobb pályázó közé. Ezek után a szervezők átadták a szavazás jogát az internetes közösségnek, tagjai a pályázati honlap felületén szavazhattak az általuk preferált versenyzőre. A doktornő támogatására egy Facebook csoport jött létre, ahol a tagok rendkívül aktívan lelkesítették és ösztönözték egymást a szavazásra. Hol az első, hol a második helyen versenyzett egymással dr. Fekete Borbála, a dunaújvárosi és környékbeli szavazók kedvence, és dr. Fördős Zsolt, a debreceniek favorizált orvosa. A voksolás véget ért, az eredmény kihirdetése egy színvonalas díjátadó gála keretében november 4-én lesz Budapesten a Pesti Vigadóban, amelyet a tervek szerint prof. dr. Kásler Miklós miniszter is megtisztel a jelenlétével.

A verseny kapcsán beszélgettem dr. Fekete Borbálával.

– Korábbi beszélgetésünkben megemlítette, hogy a szülei újfehértói orvosok voltak. Ez determinálta önt a hivatására?

– Természetesen láttam a szüleim elhivatottságát és életét, ami vonzóvá tette számomra az orvosi pályát, de ők nem akarták, hogy én is azt csináljam. Azt akarod, hogy az unokám is úgy nőjön fel, mit ti? – mondták. Ha valaki szívvel lélekkel végzi ezt a munkát, akkor ez hivatásává válik. Ez pedig sok lemondással jár, ezt leginkább a család sínyli meg. A verseny folyamán valaki megjegyezte, hogy: apja lánya. Ez a verseny nemcsak az én elismerésem, hanem a szüleim 50 évének az elismerése is, ami nekem példát adott szakmailag és emberségből is. Emlékszem például, hogy édesapámnak volt egy betege, akinek az első gyereke halva született. A második terhességénél is rettenetesen félt, ezért apukám azzal erősítette, hogy nyugodjon meg, mert majd meglátja, hogy a gyerekét tolni fogja abban a babakocsiban, amit apukám fog megvenni neki. Ez így is lett. Mire hazaért az anyuka a kórházból, ott várta a babakocsi. Mindig együttérzett a betegekkel. Emlékszem, volt olyan beteg is, nem hozzá tartozott, de kiment hozzá a tanyára, mert tudta, hogy az orvosa nem látogatja meg ott. Ilyen példákon nőttem fel, így természetes volt, hogy minden beteget elláttam előbb és csak az után kérdeztem meg, hogy kinek a betege és hova tartozik. Otthon azt tanultam, hogy minél többet tudsz, annál nagyobb a felelősséged. Figyelni kell a betegre, és felelősséget érezni miatta.

– Egy falu háziorvosaként sokkal közvetlenebb kapcsolatot tud kialakítani a betegekkel, így az empátia is nagyobb lehet, mint a sürgősségi osztályon. Ott ismeretlenekkel foglalkozik, ráadásul sok idő sincs a betegekre.

– Azért szeretem, mert nem ugyanazt csinálom mindig. Ennél jobban már csak a műtőt szerettem. A műtétnek van eleje és vége. Ott mindig van eredmény. A sürgősségin nincs végeredmény, csak diagnosztizáljuk a beteget, hazamehet vagy osztályra kerül. De ez jó pörgős munka, olyan, amit szeretek.

– Pörgős volt az a két hét is, amikor a versenyben önre szavazhattunk.

– Hálás is vagyok érte! Azt a sok szeretetet, amit a verseny közben kaptam a szavazóktól és a kollégáktól, nem tudom eléggé megköszönni. A kórházunk főigazgatója a Hírlapnak adott interjújában az egekbe emelt a méltató szavaival. Csodálatos érzés ez az elismerés és a sok sok támogatás. Ezért szeretném kifejezni a hálámat a szavazók felé. Megajándékozom őket egy zenés műsorral. Magyar Viktória és Czető Ádám művészpáros operett-, musical- és táncdalslágereket ad elő november 16-án, szombaton 14 órai kezdettel az MMK épületében.

– A díjátadó közeledtével elárulná, hogy milyen eredményre számít?

– Szerintem mindegy, hogy ki nyeri meg a versenyt. Nagy tisztességnek tartom, hogy a Nemzet háziorvosa címre érdemesnek tartottak, és beneveztek a versenybe. Külön megtisztelő, hogy bekerülhettem a 10 hazai orvos közé. Nagyon örülnék természetesen, ha megnyerném a versenyt, hiszen a Nemzet háziorvosa címmel együtt jár több olyan orvosi eszköz és ajándék, amelyeket a betegeim épülésére fel tudnék használni. E mellett tudom, hogy az első történetet megíró Aranyos Sándornak, aki sajnos jelenleg a rákkal küzd és nagyon beteg, nagy örömet okozna a győzelmem.

Részletek az ajánlásokból

„Borika doktornőt hamar megszerettük, mert mindig fáradhatatlanul és mosolyogva végzi a gyógyító munkáját Daruszentmiklóson. Minden alkalommal érezzük, hogy fontosak vagyunk a számára.”

„Nyolc kiskorú gyermeket nevelünk, így sűrűn van szükség orvosi vizsgálatokra, mivel külterületen élünk, így éveken keresztül a tömegközlekedésre voltunk utalva. Többször előfordult, hogy a doktornő felajánlotta, kijön a gyermekekhez megvizsgálni őket.”

„Számára mindegy, hogy valaki szegény vagy gazdag. Mindenkivel egyformán figyelmes, gondoskodó. Nagyon megérdemli az ország háziorvosa címet!”

„Minden betegéhez lojális és segítőkész, próbál megoldást találni a legnehezebb helyzetekben is! Én személy szerint nagyon örülök, és büszke vagyok rá, hogy településünkön egy ilyen szaktudással és hozzáállással rendelkező háziorvos dolgozik, aki ember a szó minden értelmében!”