Matuzsálemek is akadnak a szerelmek között

– A motor egy örök szerelem. A tavalyi túra után idén lazítunk, és más korosztályú motorokba is belekóstoltunk. Ezúttal a Rácalmási Veterán Motoros és Autós Klub kötelékével, tíz-tizenöt autóval érkeztünk. A mai büszkeségem egy 1969-es Dnyeper oldalkocsis motorkerékpár. Érdekessége, hogy ugyanilyennel mentek a szovjetek a II. világháborúban Moszkvától Berlinig.

Ez egy viszonylag strapabíró, és ezért ma is jól működő motorkerékpár, amit 1942-től Ural névvel gyártottak. Azóta semmit sem változtattak rajta. Első ránézésre nehéz is megállapítani az évjáratukat, hiszen mindegyik ugyanúgy néz ki. Ezt egy hatszázötven köbcentis, négyütemű benzines, huszonkét lóerős motor, kardántengelyes hajtású. Ebben nem is a lóerők száma, hanem az áttétel az érdekes, mert annak köszönhetően bivalyerős gép lett belőle. Berúgó karral lehet elindítani, a gyújtáshoz a töltést egy hatvoltos dinamó szolgáltatja. Nem akármilyen szerkezet. Rendes beállítás után akárhányszor próbálod, mindig egy rúgásra indul.

– A világítása akár egy szentjánosbogáré, tehát az éjszakai közlekedésben nem ajánlott. A katonai menetoszlopokban viszonylag egyszerű dolga volt a vezetőjének és a többieknek. Itt jegyzem meg, hogy a mai napig minden alkatrész kapható hozzá. Például az egyik régi robogó típus, a Riga ugyanilyen izzókkal volt fölszerelve, mint ez a hatalmas gépezet.

– Az összsúlya megpakolva, bőven háromszáz kilogramm fölött van. Nem ismer lehetetlent, mivel amikor ezen emberek is ülnek, sárban, terepen nem egyszerű dolog megmozgatni, de mégis képes rá. Az oroszok leleményességére jellemző módon szinte nincs is olyan alkatrész benne, ami el tudna romlani. Tehát az út szélén mindent meg lehet rajta javítani. Az oldalkocsit gyorsan és könnyen föl és le lehet szerelni róla. Rajta egy pótkereket is találunk.

– A gyártási korához képest modern masina, hiszen hátramenet is van benne. Mondhatni, hogy ez egy világutazásra is alkalmas motorkerékpár. A maximális sebessége úgy hatvan km/h lehet, de akkor már alaposan kiélezted a technikát!

– A mai világban hozzá vagyunk szokva, hogy a fogyasztás kérdésénél három-hat literekről beszélünk. Mi a tavalyi évben, a GS Adventure-ön, ötliteres átlagfogyasztással számoltunk, azzal értünk körbe a Földön. Ez a Dnyeper tizenkét liter alatt nem eszik. Huszonegy literes a tankja, tehát kétszáz kilométert sem lehet vele megtenni egy menetben. Nagyon oda kell rá figyelni, mert városi, vagy lassabb forgalomban ennél többet is képes elfüstölni. Az üzemanyag fogyását megbízhatóan jelzi: ahogy üres a tank, garantáltan azonnal leáll!

– Mivel sok olyan motoron utazok, ami a mai technikára van kitalálva, ezzel először közlekedve gyakorlatilag a halálfélelmet juttatta az eszembe. Az oldalkocsi jobbra-balra húz, a fékek gyengék, ezért nem úgy lassulsz, mint ahogy egy mai korban gyártottnál megszoktál. Viszont, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez egy ötvenéves motorkerékpár, és ráadásul egy hetvenhét éves konstrukció, amivel a mai napig forgalomba lehet állni és biztonsággal lehet használni, akkor el kell ismerni, hogy ez egy nagyon nagy dolog!