„Elhatároztuk, hogy lépünk és keressük a lehetőségeket”

Bartalos Kinga és Bartalos Norbert az utóbbi években számos segítő akciót indított útjára és menedzsel azóta is. Az alábbiakban az ő történetüket olvashatják:

– Talán azzal kezdenénk, hogy mindig érzékenyek voltunk azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik életük valamely területén segítségre szorulnak, szükségben vannak, vagy akik a periférián mozognak. A feleségemmel együtt szerettünk és szeretünk segíteni másoknak, ezen a területen nagyon egyformán gondolkozunk.

Van egy Ige a Bibliában, ami a szívünk mélyéig hatolt, és ami miatt tulajdonképpen létrejöhetett a Boldog Délután: „Mert szegények mindenkor lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük….” (Márk evangéliuma 14:7). Ezen az Igén már vagy tizenkét éve, hogy megindult a szívünk, és tudtuk, hogy nem mi vagyunk a megoldás a szegénység felszámolására, de azt is tudtuk, ha semmit nem csinálunk, akkor nem is fog történni semmi.

Elhatároztuk, hogy lépünk, és keressük a lehetőségeket. Kezdetnek nagybevásárlásokat csináltunk, tartós élelmiszereket vettünk teljesen adhoc, és megkerestük vele a hajléktalanszállókat és odaadtuk nekik. Volt, hogy nehéz helyzetbe jutott családnak vásároltunk be, de olyan is akadt, hogy buszmegállóban lakó hajléktalannak vittünk nagyobb élelmiszercsomagot. Néhány évig csak ezt csináltuk, de közben az is megfogalmazódott bennünk, hogy mennyivel jobb lenne, ha meleg étellel tudnánk megvendégelni ezeket az embereket, kulturált körülmények között.

Tudtuk, hogy Grábics Gáborék régebben tartottak ételosztást, ezért megkerestük az ötlettel a Corner Kávézó és Étterem tulajdonosait, hogy segítséget kérjünk tőlük az ételosztáshoz. Nagy volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy éppen azokban a napokban beszélték Pinczési István társával, hogy szívesen elevenítenék fel a jótékonykodást ők is. Azonnal megegyeztünk abban, hogy közösen nekilátunk, és bíztunk benne, hogy közben kialakul minden. Így is lett! Az első ételosztásunk 2013. december 23-án volt, és nagyon finom, nagyon sűrű babgulyással, forralt borral és csokoládéval vártuk az embereket.

Akkor öt család vállalta az egész ételosztás lebonyolítását, anyagi vonzatait, azóta pedig nagyon sok kisebb és nagyobb támogatásban részesülünk jót tenni akaró, hétköznapi emberektől. Minden alkalommal adományként kapjuk a műanyag evőeszközöket, tányérokat, kenyeret, gyümölcsöt, süteményeket.

Minden ételosztásra összegyűlik 15-20 ember, hogy segítsen kipakolni a padokat, asztalokat, segítsen az ételek, italok kiosztásában és utána a takarításban, elpakolásban, tehát minden gyönyörűen összeállt ahhoz, hogy folyamatosan tudjunk valami jót tenni. Egy kedves barátunk szerkeszti meg a hirdető plakátokat, amelyeket szállókon helyezünk ki az ételosztás előtt, bár az évek alatt kialakultak a fi x időpontjaink, amelyekre sokszor készülnek azok, akik ismernek minket. Minden alkalommal figyelembe vesszük, hogy mi a kívánság, mit szeretnének enni az emberek, így az egytálételek mellett osztottunk már cigánypecsenyét, és palacsintát is.

Többször előfordult, hogy nem csak az ételosztásra, de az előkészületre is sok ember segítségére volt szükség, mert 70 kg krumplit vagy 40 kg hagymát felvágni nem egyemberes munka, ugyanúgy, mint 500 palacsintát sütni sem. A palacsinták sütését a mai napig nevetve emlegetjük! Karácsonykor pedig ismét kacsacombbal készültünk, párolt káposztával, tört krumplival, és idén mindenki egy egész bejglit is vihetett magával.

Természetesen egy-két alkalom után már híre ment az ételosztásainknak, kérdezgették az emberek, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, milyen politikai szervezet vagy alapítvány, de mi csak annyit tudtunk mondani – és azóta is csak ezt tudjuk –, hogy akik itt adnak, azok jószívű emberek, akik cselekszik a jót. Szerintünk ebben van a mi titkunk is: tisztán láthatják a támogatók is, hogy mi történik, el lehet jönni az ételosztásra segíteni, igazán klassz dolog ezt minden alkalommal együtt megélni. Nem vállaljuk túl magunkat, egy évben 4-5 alkalmat szervezünk.

A nevünket sem magunknak köszönhetjük. Az egyik, hajléktalanszállón élő néni (Soós Istvánné Erzsike) nekünk írt verse miatt lettünk Boldog Délután. A vers sorainak első betűi fentről lefelé olvasva a „Boldog Délután” szavakat adták ki, ami nagyon megható volt, és rögtön tudtuk, hogy ez az, mi szeretnénk a Boldog Délután lenni, mert ez az, amit adni szeretnénk a nehéz sorsú embereknek: egy boldog délutánt.

Jó példa a gyerekek előtt

Amióta a gyerekeik kicsit nagyobbak lettek, őket is elviszik magunkkal az ételosztásra. Vannak olyan dolgok, amikben ők is tudnak segíteni, például: kenyér, evőeszköz vagy a gyümölcs osztása. Mivel pici koruk óta tudják, hogy segítenek másokon, így nekik az ételosztás teljesen természetes, nem tartják furcsának, hiszen ők ebben nőnek fel. És persze nem csak az ő gyermekeink szoktak részt venni egy-egy ételosztáson, több barátuk is hozza a kisebbet- nagyobbat, és mindenki be is van fogva.