Ha nem is leszünk kivinagyhatalom...

Az nem valószínű, hogy kivételes mezőgazdasági adottságokkal rendelkező hazánkból valaha is kivinagyhatalom lesz, de az biztos, hogy ez az újtelepi Kneipp Istvánon, akit régi olvasóink mint szenvedélyes méhészt ismernek, nem múlik.

Ő megtette az első lépést. Ha úgy tetszik, lefektette az alapokat. Kertjében két mázsa (!) kivit szüretelt decemberben, még a fagyok előtt. Igaz, az eredetileg gépkocsibeállóként szolgáló kivilugast nem ő ültette, hanem szomszédja, akitől Kneipp úr idővel megvette a kertet (ez egy másik történet), de igaz, hogy ő is ugyanolyan szeretettel gondozta a lugast, mint ültetője.

S az eredmény, íme, nem is maradt el! A termés nem csak bőséges, hanem (kollégáim szerint: én, sajnos, allergiás vagyok a kivire) rendkívül ízletes is lett. Amit az is bizonyít, hogy a Nagykovácsiban lakó unokák biz majdnem mind a két mázsát elvitték, megenni, csak ez a láda maradt Kneipp úrnál, aki maga is elszemezget belőle időnként. A saját termés mindig jobban ízlik...