2018.01.03. 06:45
Létezés a kibertérben
A minap betértem egy vendéglátóipari üzemegységbe, kértem kettő deciliter száraz fehér bort, kifizettem, és próbáltam valamiféle, társadalminak nevezhető kapcsolatot teremteni a helyiségnem lévőkkel.
Nem sikerült.
Mindenki az úgynevezett okos telefonjába merült, némán.
Jobb híján arra gondoltam, hogy a Nap előbb vörös óriás, majd fehér törpe lesz, alig négymilliárd év múltán.
Valahogy, gondoltam, értesíteni kellene az utánunk következő generációkat.
Ne higgyenek a hazugságoknak és a hiábavalóságoknak.
De hogyan üzenjünk?
Még az lenne a legmegbízhatóbb, ha a gyerekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak, ükunokáinknak mondanánk el, amit mi gondolunk, élőszóban.
Kiderült, hogy ott, a kocsmában, bár némán, de azért mégis működnek a dolgok.
A kibertérben.
A jelenlévők sms-ben, messengerben, twitterben üzennek egymásnak, egymás ellen, így vallanak szerelmet, tesznek pornográf ajánlatokat, kérnek egy sört, jelzik, hogy fizetnének.
A szó már nem számít.
A jelzés is már ritkán.
Ezek is érdekelhetik
