Történelmi élet - Kilencvenesztendős Göncz Árpád

Göncz Árpád budapesti értelmiségi családban született 1922. február 10-én. A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1944-ben. Még ebben az évben behívták katonának, Németországba vezényelt egységétől megszökött. Részt vett a fegyveres ellenállásban, a Táncsics-zászlóaljban harcolt.
 A háború után  csatlakozott a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párthoz. Dolgozott a párt parlamenti csoportja mellett, valamint a főtitkár Kovács Béla személyi titkáraként. Az FKGP szétbomlasztását követően csak segédmunkásként és csőlakatosként sikerült elhelyezkednie.

 Harmincéves volt, amikor 1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, a tanulás mellett talajvédelmi technikusként és agronómusként dolgozott. Diplomát nem szerezhetett, mert 1956-ban eltávolították az egyetemről. A forradalomban a Parasztszövetség tagjaként vett részt. A november 4-i szovjet intervenció után a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában vállalt szerepet.
 
1957-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt. A bíró halálos ítéletet akart kiszabni, bár az ügyész életfogytiglani börtönt kért rá. Csak évtizedekkel később derült ki, hogy India moszkvai nagykövetsége járt közben a vádlottak érdekében, de a felső szintű döntést csak az ügyész kapta kézhez. Göncz Árpád  - ahogy 2001-ben elmondta - az életfogytiglani börtönnel kapcsolatban abban bízott, hogy 6-7 évet kell csak letöltenie, mert Kelet-Európában addig él egy politikai rendszer. Igaza lett, Bibó Istvánnal együtt 1963-ban amnesztiával szabadult.

A börtönben megtanult angolul, így a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett, majd 1964-től a Talajjavító Vállalatnál dolgozott. 1965-től szabadfoglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett. Olyan drámák fűződnek nevéhez, mint a Mérleg, a Rácsok, a Magyar Médeia; Sarusok címmel regénye, Találkozások címen novelláskötete jelent meg. Az angol irodalom kiváló tolmácsolásáért 1989-ben a rangos Wheatland-díjjal tüntették ki. Műfordítói tevékenysége rendkívül sokszínű, mások mellett Doktorow, Faulkner, Golding, Hemingway, Susan Sontag, Updike és Tolkien műveit ültette magyarra.
 
A nyolcvanas évek második felében tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1989-ben az Írószövetség elnökévé választották, 1990-ben a szervezet tiszteletbeli elnöke lett.
 
Az első szabad választások után az új Országgyűlés alakuló ülésén Göncz Árpád lett a házelnök, ő látta el az ideiglenes köztársasági elnöki teendőket is. A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége megegyezése nyomán 1990. augusztus 3-án a parlament öt évre őt választotta a Magyar Köztársaság elnökévé, majd mandátumának letelte után, 1995. június 19-én újraválasztották e tisztségben.

 Elnökségének tíz éve alatt törvények százait ellenjegyezte, normakontroll kérésére feljogosító jogkörével kilencszer élt. Egy ízben ő maga kezdeményezett törvényt, indítványozta a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűncselekménnyé nyilvánítását. Államfőként több mint 130 alkalommal járt külföldön. Sok kitüntetést vehetett át, több rangos egyetem fogadta díszdoktorává.

Elnöksége idején Göncz Árpád volt Magyarországon a legnépszerűbb politikus, bár a tíz év alatt voltak olyan intézkedései (például a taxisblokád idején, vagy amikor ellenállt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei leváltásának), amikor rendkívül nehéz politikai csatákat kellett megvívnia.