Primász Ágnes a parton folytatja

Primász Ágnes  tizenkét éves korában került  a vízilabdás berkekbe, amikor az addig úszó lányt Mészáros Attila hívta el egy edzésre: - Nem szerettem már akkor a sok úszást, és az orvosi javaslat is a váltás mellett szólt.  Mélyen megmaradt bennem: az első edzésen beálítottak a kapuba, én meg csak szedegettem ki a hálóból a labdákat - ezzel be is fejeződött kapuskarrierem. Ellenben lövőként  más volt a helyzet, lételememmé vált a gólszerzés, nagy szerelem lett a póló. A sok munka mellett valami tehetségem csak volt hozzá, hiszen két évvel később már tagja voltam a junior Eb-n bronzérmet nyert magyar válogatottnak. Én tizennégy éves voltam, a társaim meg négy-öt évvel idősebbek.

Szerencsére a fejlődés a későbbiekben sem állt meg, soha nem éreztem, hogy elég a pólóból. Most viszont eljutottam oda, hogy   nem volt elég motiváció, és  a sikerélmények sem jöttek.  Utólag vettük észre, hogy felnőtt mellénk a többi csapat. Tisztában voltam vele, hogy rám mindig kulcsszerep hárul, de nehéz úgy játszani éveken keresztül ha tudod, mindenki csak téged akar legyőzni. Most vége egy korszaknak, elkezdtük építeni a jövő csapatát, amihez türelmet kérünk.  Bár amióta tényleg vége  a pályafutásomnak, egyre többet álmodom arról, hogy még játszok. Kezdek félni, ha eljön az az idő, be akarok ugrani  a medencébe. Persze..., ha valami miatt nagy szükség lenne rám, nem haboznék segíteni azt a klubot, amelyiktől oly sokat kaptam.

Ági azt mondja, a Dunaújvárosi Főiskola csapatával elért  eredmények miatt nincs hiányérzete, szemben a válogatottal: - A klubbal  tizennyolc év alatt olyan élményekben volt részem, amiről nem is álmodtam.   A csapat a semmiből vált nemzetközi  hírűvé, ennek  részese lehettem. Viszont az olimpiai érem nagyon hiányzik, 2008-ban nem sokkal maradtunk le róla.  Hiába négy éve már ennek, a rossz érzés nem múlik. Remélem a lányok most  enyhítenek ezen, a női szakág megérdemelne már egy medált. S ha már érmek, a kisfiam  minden nap leveszi valamelyiket, így a kezembe kerülve   rendre sok jó dolog beugrik. Ránézek valamelyikre, vagy megsimítom a kitüntetéseimet, azt hiszem joggal lehet az ember büszke ezekre. Egyébként a gyerek  kezében többet van hokibot, mint vízilabda, de nem erőltetek rá semmit.

A volt játékos, aki a napokban szerezte meg második diplomáját - nem szakadt el az uszodától, hiszen a felnőtt csapatnál Mihók Attila munkáját segíti, emellett szakosztályvezető  lett:  - A férjem azt hitte, most majd sűrűbben lát, de  ez nem változott meg. Mihivel (Mihók Attila, a szerk.) tíz éve ismerjük egymást, nem vett volna maga mellé, ha nem bízik meg bennem. A vezetésben pedig az utánpótlás bázis építésén dolgozunk. Nagyon  bízom az újabb sikerekben, de már a medence partján...

A tősgyökeres dunaújvárosi játékos

Ági 1980-ban született Dunaújvárosban,  iskola mellett kezdte sportolói karrierjét is. A  Vasvári színeiben például a fiúk között bizonyíthatott a sulipóló bajnokságban, mert   nem volt külön lány és fiú sorozat. Beceneve Hamu, ami a Hamupipőkéből  maradt rajta, még tizenöt éves korában. A SOTE szakedzői diplomája mellett a Dunaújvárosi Főiskolán szerezte meg következő oklevelét. Szabadidejében legszívesebben férjével és kisfiával van.