2020.08.19. 17:30
Mindennapi élet a Partiumban – a koronavírus árnyékában
Románia az utóbbi időben – látszólag – az Európai Unió „mumusává” vált. Ez furcsának tűnhet még a laikusoknak is, hiszen az ideiglenesen megalakult liberális kormány első pillanattól igyekezett elnyerni Brüsszel kegyeit. Iohannis elnök pedig évek óta előbbre helyezi az unió érdekeit, mint azokét a polgárokét, akiket valójában képviselnie kellene. Nem meglepő, hogy még a hazai liberálisok is úgy tekintettek – parancsra – Romániára, mint Kelet-Európa „bezzegországára”.
A koronavírus-járvány azonban mindent megváltoztatott. Egyre-másra jelennek meg a rémisztő adatokról szóló hírek. Románia az Európai Unió legfertőzöttebb régiójává vált, ahol jelenleg az elvégzett tesztek összesítése alapján 6,2 százalék (!) a pozitivitási arány. Az elmúlt két hétben a fertőzöttek 19,1 százaléka elhunyt.
Valóban riasztóak ezek a számok, hiszen még Horvátország (5,1 százalék), és Spanyolország (4,5 százalék) is rendkívül fertőzöttnek számít. Azt azonban nem, vagy csak elvétve olvashatjuk, hogy Erdély és Partium fertőzöttségi rátája messze elmarad Ó-Románia (Regát) adatai mögött. Azt is ritkán említik, hogy mivel Románia adja a Nyugat-Európában dolgozó vendégmunkások legnagyobb hányadát, a fertőzést valójában az onnan nagy számban – szabadságra – hazautazók hurcolják be. A legnehezebb helyzetben jelenleg a nyugati határon lévő partiumi, úgynevezett „tranzitmegyék”, illetve az ott élő lakosok vannak. Amíg Magyarországon megoldható a tranzitfolyosók létrehozása az átutazók számára, ez a Partiumban megoldhatatlan kihívást jelent, hiszen a Moldvába vagy Románia más részeibe érkezők ezen a határszakaszon lépnek át az ország területére (Nagyvárad, Szatmárnémeti, Arad, Temesvár). Az ott élő magyarok tehát elzárva, és a vírus veszélyének kitéve élik mindennapjaikat.
Egy ideig újra érezhették a két megye magyarjai az elszakíthatatlan egységet
A partiumi megyék – Szatmár és Bihar – mind a mai napig egyfajta kettősségben élnek, hiszen Trianonkor kettéválasztották a mindig is egyként működő megyéket. A rendszerváltás után az ott élő magyarok közül sokan Magyarországon vállaltak munkát, „átjártak” – ahogyan ott szokás említeni – bevásárolni, nyaralni, különböző kulturális- és sportrendezvényeket látogattak. Mások házat vettek a környékbeli kicsiny, festői szépségű falvakban. A magyarországi falvak lakosai pedig ugyanúgy szívesen látogattak a „határon túli” városokba. Egy ideig újra érezhette a két megye magyar lakossága az elszakíthatatlan egység érzését, amely statisztikailag is kimutatható gazdasági és társadalmi fellendülést hozott a régió életébe.
Ez idén tavasszal, a járvány kezdetekor hirtelen megváltozott. A két megye zárt övezetté vált, és az ott élők rémülten figyelték a vészhelyzet esztelen, kaotikus bukaresti kezelését. Ezzel egy időben, a Romániában fellángoló magyarellenesség is erősödött, hiszen maga az államelnök is minősíthetetlen kirohanásokat intézett a magyarok ellen. Amíg a határ nyitva állt, addig mindenki nagyobb biztonságban érezte magát, mára azonban a helyzet kilátástalan, a családok, ismerősök egymástól ismét elzárva rettegték végig a vészhelyzet napjait, akárcsak a legsötétebb kommunista diktatúra idején.
Mindenki abban reménykedett, hogy talán nyárra változik a helyzet. Rövid időre változott is. A drákói szigor és a hatékony óvintézkedések meghozták az eredményt. Július elején egyetlen fertőzött személyt sem tartottak nyilván Szatmár megyében, és Biharban is mindössze öt fertőzött volt. A megye és a megyeszékhely – Szatmárnémeti – magyar vezetésének komoly és szakavatott munkáját tükrözte a remek statisztika. A rend példaértékű.
Intézményekbe, bankba, bevásárlóközpontba csak testhőmérséklet ellenőrzése után léphetnek az emberek, és az őrök külön ellenőrzik a maszk, valamint a kézfertőtlenítő helyes használatát. Az utcán sokan viselnek maszkot, sőt – amit mi gyakran megmosolygunk –, az autóban egyedül utazók egy része is maszkban vezet. Ennek az az oka, hogy az ottani emberek rendkívül bizalmatlanok a kapkodó és észszerű intézkedések meghozatalára képtelen bukaresti kormánnyal szemben. Kérdésemre azt felelték, hogy „nem árt az óvatosság, hiszen a vírust szándékosan szórják a levegőben az ártatlan lakosságra”.
Szkeptikusak a hétköznapi emberek a jövőt illetően is. Félnek a vírustól, az újabb szigorításoktól, de leginkább a regnáló hatalomtól tartanak. Meggyőződésük, hogy a román kormány tagjai csupán bábok, akik „külső parancsot” teljesítenek. Egyik ismerősöm arról mesélt, hogy a diktatúra megszűnése óta nem volt ennyire borúlátó, elzárt és lelkileg magára hagyott a partiumi és az erdélyi magyarság. Most a romániai magyarság és székelység egy újabb diktatúra áldozataivá váltak Romániában… egy sokkal árnyaltabb, de veszélyesebb diktatúráé. Ismerősöm szerint Románia az EU-tól kapott hatalmas összegért generálja a valósnál magasabb adatokat. Több konkrét, furcsa eset, visszaélés, került napvilágra a koronavírus-statisztikákkal kapcsolatban, csakhogy ezek az esetek nem kapnak nyilvánosságot. Elmondása szerint a kórházban elhunytakat egyszerűen koronavírusban elhunytként regisztrálják, akkor is, ha az illető infarktusban, agyvérzésben vagy épp autóbalesetben halt meg.
Egyre több a kérdőjel a jelenlegi romániai helyzettel kapcsolatban és senki sem láthatja, mikor, illetve mi lesz ennek a vége. Változást csak akkor remélhet a romániai lakosság, ha megtartják októberben a választásokat… – amelyeket a hírek szerint jövő márciusra akar halasztani Iohannis és Ludovic Orban kormánya…
