Kossuth hazahívta a külföldön szolgáló magyar katonákat

Még a Batt­­hy­ány-kormány időszakában, szeptember második felében megkezdett sorozás eredményeként december közepéig több mint 50 ezer újoncot állított ki az ország. Ez jó eredménynek számított, ami mögött hatalmas szervezőmunka és lelkesedés állt. Az életbe léptetett törvény szerint minden 127 lakos után 2 újoncot kellett kiállítani, a kulcs­számokat a had­ügyminisztérium megküldte minden vármegyének és önálló törvényhatósággal rendelkező városnak. A megyeszékhelyeken honvéd zászlóaljak alakultak, felszerelésükről és ellátásukról a megyének kellett gondoskodnia.

Kossuth Lajos nevéhez fűződik az önálló magyar pénz megteremtése is

A sorozás üteméről a helyhatóságok a hadügyminisztériumnak számoltak be, az pedig az Országos Honvédelmi Bizottmánynak volt köteles jelentést tenni. A honvédelem szervezésének élén a forradalmi kormány állt.

Az újoncok azonban nem jelentettek megfelelő véderőt a képzett osztrák katonák ellen, ezért szükség volt arra, hogy a hadászatban jártas, de külföldön szolgálatot teljesítő magyar katonákat is a szabadságharc oldalára állítsák. Kossuth Lajos ezt nagyon hamar felismerte, a sikeres 1848. szeptemberi alföldi toborzóútja után, kiáltványban fordult a külföldön lévő magyar katonákhoz.

Az olasz földön állomásozó magyar katonáknak üzent

Kossuth Lajos a következő kiáltványt fogalmazta meg, ebből egy részlet így hangzik:

„Vegyétek figyelembe, hogy ti a magyar haza fiai vagytok, kik mindenek felett hűséggel a hazának tartoztok, a magyar haza fiai vagytok, mely minden honpolgárnak nyelv- és valláskülönbség nélkül egyenlő szabadságot ad. A haza Isten igazsága szerint elűzte ausztriai házat – Ő a magyar hazának ellensége. Nektek és senkinek, aki magyar polgár, a haza ellenségét szolgálni nem szabad. Szolgálni annyi volna, mint sem ezen a világon, sem a másikon meg nem bocsátható bűnt követni el, s anya- és testvérgyilkossá lenni. Azért Isten hozzon szent ügyünk oltalmára! Hon­árulási bűn terhe alatt másként nem cselekedvén.”

A császári udvar még a szabadságharc kitörése előtt számolt azzal a veszéllyel, hogy a magyar katonák esetleg Bécs ellen fordulnak, sohasem tartották őket megbízhatónak, ezért a magyar alakulatokat az anyaországtól messze állomásoztatták. Több száz kilométer választotta el hazájuktól a magyar katonákat, így az akkori kor viszonyait figyelembe véve, gyors mozgásra és erőátcsoportosításra kevés esély mutatkozott. Ennek ellenére egyes egységeknek mégis sikerült csatlakozniuk a honvédseregekhez, tudásuk és tapasztalatuk meghatározó volt a későbbi harcok során.

Az Országos Honvédelmi Bizottmány

A Honvédelmi Bizottmány, vagy OHB az 1848–49-es magyar szabadságharc idején az ország legfelsőbb végrehajtó testülete volt.

A Batthyány-kormány lemondása után Magyarország végrehajtó hatalom nélkül maradt, ezért Kossuth javaslatára egy hattagú bizottmányt hoztak létre, amelynek feladata a képviselőház és az új kormányát előkészítő Batthyány Lajos közötti közvetítés lett volna. A bizottmány elnökének Kossuth Lajost választották meg, de az időközben bővülő testület tagja volt még többek között Szemere Bertalan belügy- és Mészáros Lázár hadügyminiszter is.

Miután 1848. október 2-án Batthyány Lajos másodszor is lemondott miniszterelnöki posztjáról az Országos Honvédelmi Bizottmány kormányszervvé vált. Az országgyűlés október 8-i közleményében ezt meg is erősítette.

Kossuth Lajos mint a testület elnöke ezt követően számos döntő fontosságú törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, Kossuth ezzel azt a látszatot szerette volna kelteni, hogy a fontos döntéseket a képviselőház hozza meg, az OHB csak azokat végrehajtja. A valóságban viszont csak olyan döntéseket hozhatott az országgyűlés, amit az OHB kezdeményezett, ezzel gyakorlatilag Kossuth teljhatalmat kapott.

Az Országos Honvédelmi Bizottmány irányította az új katonai alakulatok felszerelését is. Erre külön országos fegyverzeti, valamint ruházati szervet hoztak létre. Az újoncozás, egyben az egész honvédelmi szervezőmunka legfőbb irányítója maga Kossuth lett, aki tevékenységével, munkabírásával kortársai zömének a csodálatát is kiváltotta.

Folytatódik a szabadságharc

1848 novemberében Kossuth megpróbálta hivatalos kormánnyá átalakítani az Országos Honvédelmi Bizottmányt, de helyettese, Nyáry Pál képviselő és Pest megye alispánja, valamint Szemere Bertalan ezt ellenezte, így a terv meghiúsult.

1949 tavaszán Klapka György honvéd tábornok egy új haditervet készített, és ez alapján a meginduló tavaszi hadjárat sorozatos győzelmet hozott a magyar felkelők számára. A sikerek hatására a Debrecenben ülésező Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth sugallatára kiadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, majd kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. Ezt követően Kossuth Lajost kormányzó-elnökké választották, ezzel az OHB működése véget is ért.

1849. május 2-án megalakult a Szemere Bertalan által vezetett kormány. Szemere egyben, kormányfői és a belügyminiszteri tisztséget is betöltötte, hivatalba lépése után megszüntette a statáriumot, visszarendelte a kormánybiztosokat, és felgyorsította a jobb­ágyfelszabadítást. 1849 nyarán elfogadtatta azt a nemzetiségi törvényt, amely szabad nyelvhasználatot engedélyezett a nemzetiségeknek a helyi közigazgatásban és az oktatásban. Ezzel az volt a magyar kormány célja, hogy a nemzeti kisebbségeket megnyerje a forradalom számára, igaz ezzel már kissé elkéstek, mert Délvidéken a szerbek és Erdélyben a románok már a magyarok ellen fogtak fegyvert.

Kossuth Lajos tevékenysége

Birtoktalan, evangélikus köznemesi családba született 1802. szeptember 19-én. Édesapja, Kossuth László lajstromozó volt Turóc vármegyében, majd uradalmi ügyész Monokon. Az elemi iskolát Sátoraljaújhelyen a piaristáknál végezte, majd tanulmányait az eperjesi evangélikus és a sárospataki református kollégiumban folytatta. Később Sárospatakon jogot tanult, annak elvégzése után hazatért, s előbb apja mellett, később pedig az eperjesi Kardos Samu mellett töltötte egyéves jog­gyakorlatát, majd Pestre került, ahol a királyi ítélőtáblánál joggyakornokoskodott. Ügyvédi diplomáját 1823. szeptember 26-án kapta meg. Pesten szeretett volna maradni, de mégis visszatért Zemplén vármegyébe, ahol ügyvédként dolgozott. Apja segítségével karrierje gyorsan ívelt felfelé, 1827-ben már táblabíró, sőt nemsokára Sátoraljaújhely ügyészévé nevezték ki. A politikai életbe 1830-ban kapcsolódott be, ígéretesnek induló megyei pályafutását egy sikkasztási vád siklatta ki. 1832–1836-ban a pozsonyi ország­gyűlésben már az Országgyűlési Tudósításokat szerkeszti.

1841. január 9-én megnősül, Meszlényi Terézia Johannával kötött házasságukból három gyermek született.

Az 1847–48-as országgyűlési választásokon mint Pest megye követe vett részt, majd az első felelős magyar ország­gyűlésbe is bekerült mint Pest belvárosának a képviselője. A Batthyány-kormányban pénzügyminiszter lett, nevéhez fűződik az önálló magyar pénz megteremtése, amit a nép csak Kossuth-bankónak nevezett.

Megújította a régi tisztikart is, olyan katonákat helyezett vezetői pozícióba, akiknek tehetségében és jellemében megbízott, így került előtérbe Görgey Artúr és Bem József is.

Kossuth az országgyűléssel együtt Debrecenbe költözött. Itt fejtette ki a leglázasabb és legmeghatározóbb tevékenységet.

A bukott szabadságharc utáni évek

A világosi fegyverletétel után a szomszédos Törökországba menekült.

1889-ben a magyar kormány által életbe léptetett intézkedés folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ami széles körű felháborodást váltott ki.

Kossuth 1894 márciusában hosszabb betegeskedés után, influenza következtében ágynak esett, és március 20-án este 11 óra körül elhunyt. Hamvait 1894. március 30-án különvonattal szállították Magyarországra. Temetésére 1894. április 1-én Budapesten került sor, ravatalánál Jókai Mór, Horánszky Nándor és Herman Ottó mondtak búcsúbeszédet. Ferenc József császár utasítására a temetésen nem vehettek részt az államhatalmi szervek és a hadsereg képviselői.

Magyarok százezrei kísérték utolsó útjára, egyes becslések szerint a Nemzeti Múzeumtól a Kerepesi temetőig, közel félmillió ember vett búcsút Kossuth Lajostól.

Felhasznált irodalom

Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. (1-2.) S.a.r.: Barta István. Bp. 1952–1953, Akadémiai Kiadó. F. Kiss Erzsébet: 1848–1849-es magyar minisztériumok.

Palágyi Edit: Kossuth-kalap, Petőfi-gallér, a szív fölött kokárda.

Barta István – Pajkossy Gábor – Sinkovics István (szerk.): Kossuth Lajos összes munkái.

Ember Győző: Kossuth a Honvédelmi Bizottmány élén.