A véres forradalom kíméletlenül felfalta a saját gyermekeit is

Később ezt az eseményt tartották a polgárság, majd a munkásság öntudatának felismeréséhez vezető út kezdetének. A francia forradalom kitörésének napját a történészek 1789. július 14-re teszik, amikor is a feldühödött párizsiak elfoglalták a Bastille-t, a királyi uralom jelképét. Ez a nap az újkori történelem kezdőpontjának számít, eseményei pedig két és fél évtizednyi háborút okoztak, a résztvevők elméleti alapnak pedig a felvilágosodás eszméit tekintették, amelynek jelszava a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” (Liberté, Égalité, Fraternité), és máig ott olvashatók a francia középületeken. Az elvek a gyakorlatban azonban már a forradalom ideje alatt sem valósultak meg.

A Nemzeti Konvent

Ez a francia forradalom idején a monarchia utáni, alkotmányozó és törvényhozó nemzetgyűlés neve volt. 1792. szeptember 20-án alakult meg, és egészen 1795. október 26-ig működött.

A Nemzeti Konvent első alkalommal a köztársaság kikiáltásának napján, 1792. szeptember 21-én ült össze a Tuileriák (a francia uralkodók lakhelye volt Párizsban, nevét onnan kapta, hogy egy régi cserépgyár helyére épült) lovardájában. A 749 képviselő három nagyobb csoportot hozott létre. A hegypártiak a jakobinusokat és a kispolgárságot tömörítették magukba, jeles képviselője Robespierre, Danton és Marat volt, létszámuk 200 fő körül mozgott. A jakobinusok a kispolgárok és a városi szegények érdekeit képviselő politikai csoport volt. Gyűléseiket a volt Szent Jakab-kolostor épületében tartották, innen származik a jakobinus elnevezés.

Az éhínség és nyomor miatt az emberek a királyban látták az ellenségüket

A másik csoportot a mocsár- vagy lapálypártiak adták, politikailag semlegesek voltak, de később közeledtek a jakobinusokhoz, létszámuk megközelítette az 500 főt. A harmadik tömörülést a girondisták adták, ők a polgárság gazdagabb részét képviselték, számuk változó volt 135 és 165 fő között mozgott. Nevük onnan ered, hogy vezérszónokaik Gironde megye küldöttei voltak a törvényhozó testületben.

Egy fontos feltétel volt, hogy képviselő a Nemzeti Konventben csak 25 év feletti személy lehetett. A képviselők egyharmada jogász volt, de a padsorokban 15 földműves és 2 munkás is helyet kapott. Rögtön elfogadták a 21 éven felüli férfiak általános választójogát, így Franciaország lett a világon az első olyan állam, ahol általános és szabad választásokat tartottak függetlenül rangtól vagy társadalmi osztálytól.

XVI. Lajos súlyos államadósságot örökölt

Bourbon Lajos Ágost néven látta meg a napvilágot 1754. augusztus 23-án. Nagyon szégyenlős ifjú volt, tanulmányait kiváló eredménnyel végezte, anyanyelvén kívül jól beszélt még angolul, olaszul és latinul. Főként a csillagászat és a földrajz érdekelte, kedvenc időtöltése pedig a barkácsolás volt.

Mindössze 20 éves volt, amikor királlyá koronázták, és eleinte kedvelt uralkodó volt alattvalói körében, de döntésképtelensége és határozatlansága mindinkább népszerűtlenné tette. Jó szándékú, uralkodásra képtelen ember volt, de téves döntései egyre inkább a zsarnokság jelképévé tették, ezért nem csoda, ha a forradalmárok őt tekintették minden baj forrásának. XVI. Lajos nem tudta kellőképpen megreformálni a monarchiát, és ez lett a veszte.

Pedig uralkodói feladatait komolyan vette, rengeteget dolgozott, felvilágosult miniszterekkel kormányzott, és a parlament jogköreit is részben visszaadta.

Súlyos államadósságot örökölt, ezért különböző reformokat vezetett be, ilyen volt a belső vámhatárok megszüntetése, a paraszti terhek csökkentése, egyben a nemesség adójának a növelése, ami elégedetlenséget váltott ki a gazdagabb rétegek között. Sok nemesnek nem tetszett, hogy 1779-ben a királyi birtokokon eltörölte a jobbágyságot.

Franciaország Anglia ellenében részt vett az amerikai függetlenségi háborúban, ami csak tovább növelte a hatalmas államadósságot. A nyomor egyre nagyobb méreteket öltött, az emberek a királyban látták szegénységük okát, így az udvar iránti gyűlölet napról napra nőtt.

A Bastille elfoglalásával kitört a francia forradalom

Az erőd elfoglalása után a király nem verte le a lázadókat, mert francia katonák ezrei álltak át a tömeg oldalára, az idegen zsoldos csapatok pedig nem mertek harcba keveredni velük. Ekkor jött létre a francia nemzeti trikolór, a fehér Bourbon zászló (mint királyi jelkép) és Párizs kék-piros lobogójának az összevonásából. A fővárosi események hatására a vidéki francia városokon erőszakhullám söpört végig. 1789. augusztus 4-én a forradalmárok eltörölték az egyházi és nemesi kiváltságokat, majd augusztus 26-án kiadták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát. A gazdasági helyzet azonban folyamatosan romlott, komoly élelmiszerhiány lépett fel. A király továbbra is hatalma helyreállítására törekedett, 1791-ben a Nemzetgyűlés elkészítette az alkotmányt, amely garantálta a hatalmi ágak megosztását, a királynak csak korlátozott hatalmat hagyott, ezért XVI. Lajos képtelen volt együttműködni a Nemzetgyűléssel, és hatalma helyreállítására törekedett. Mivel viszonyuk nem javult, Lajos úgy döntött, hogy feleségével, Mária Antóniával (Mária Terézia leánya) titokban elmenekül Párizsból, és a hozzá hű csapatokhoz megy, amelyekkel megszervezheti a forradalom leverését. Bízott a külföldi segítségben is, nem is alaptalanul, a poroszok és az osztrákok ugyanis nyíltan XVI. Lajost támogatták.

A sikertelen szökést kivégzés követte

A szökésre 1791. június 21-én került sor. A királyi család éjjel, álruhában, titokban próbált megszökni. A menekülést azonban rosszul szervezték meg, így a királyi hintót a felkelők feltartóztatták, és az uralkodó párt pedig elfogták. A király szökése nehéz helyzetbe hozta az alkotmányos monarchia híveit, de miután Lajos felesküdött az alkotmányra, visszahelyezték méltóságába. II. Frigyes Vilmos porosz király beavatkozással fenyegette meg a franciákat, amennyiben Lajosnak bármilyen baja esne. Az uralkodót ennek ellenére később mégis börtönbe zárták, a Nemzetgyűlés pedig átalakult Nemzeti Konventté, ahol a girondisták és a jakobinusok játszották a fő szerepet. A király és családjának a sorsa politikai kérdéssé vált, amely a kormányon lévő gironde és a jakobinusok küzdelmének részét képezte. A párizsi tömeg a király halálát kívánta, így Robes­pierre és társai is a király halálában látták azt a megoldást, hogy tovább növeljék befolyásukat a girondisták rovására.

A Nemzeti Konvent 387:334 arányban megszavazta a kivégzést, a halálos ítéletet 1793. január 21-én hajtották végre Párizsban. XVI. Lajost nyaktilóval végezték ki. A guillotine-ként is ismert nyaktiló mint lefejező gépezet a francia forradalom jelképévé vált. Ezt a kivégzőeszközt egy francia orvosról, Joseph-Ignace Guill­otin-ről nevezték el. A nemzetgyűlés 1792-ben, március 20-án elfogadta ezt a javaslatot, majd törvényben rögzítette annak használatát. A guillotine a forradalom alatt csak Párizsban 2625 fejet csapott le.

A forradalom folytatódik

Jakobinus nyomásra XVI. Lajos kivégzése után halálra ítélték feleségét, Mária Antóniát és húgát, Erzsébet hercegnőt is. A királyi pár mindössze 10 éves fiát, Lajos Károly herceget szintén börtönbe vetették, ahol a nélkülözések és a rossz bánásmód következtében gümőkórban elhunyt. A párizsi Szent Margit temetőben, egy jeltelen sírba temették el.

Egyedül csak elsőszülött leányuk, Mária Terézia Sarolta hercegnő maradt életben, őt 1795-ben a bécsi udvar kiváltotta a börtönből.

A jakobinusok, élükön Robespierre-rel kemény diktatúrát vezettek be (1793. júniustól 1794. júliusig). Semmibe véve az emberi jogokat kíméletlen terrort alkalmaztak. Letartóztatták és tömegével küldték vérpadra a forradalom valós és vélt ellenségeit, s minden rendű, rangú politikai ellenfelüket is. Így a sok ezer életet kioltó véres jakobinus diktatúrával biztosították a belső rendet és szilárdították meg hatalmukat.

Az európai egyensúly felborulásától tartó Nagy-Britannia megszervezte az első franciaellenes koalíciót a Habsburg Birodalom, Poroszország, Hollandia, Portugália és Spanyolország részvételével. Az európai hatalmak attól tartottak, hogy jakobinus mintára mindenütt a franciához hasonló forradalom jöhet létre, ezért minden irányból támadást intéztek a franciák ellen, akik sorozatos vereségeket szenvedtek. A francia forradalom idején 40 ezer embert küldtek nyaktiló alá, 200 ezret lőttek agyon és 500 ezret zártak börtönbe.

Robespierre és támogatóinak hatalma is megdőlt. A Konvent 1794. július 27-én megbuktatta, és hamarosan kivégeztette őket. A 1795-ben megalakul a Direktórium, amely békét kötött Poroszországgal és Spanyolországgal, így felbomlott a franciák elleni koalíció.

A következő évek pedig már egyértelműen Bonaparte Napóleonról szóltak.

Felhasznált irodalom:

Furet, Francois: A francia forradalom története. Osiris Kiadó, Budapest.

Kropotkin Pjotr: A francia forradalom.

Hahner Péter: A régi rend alkonya. Egyetemes történet 1648-1815.

Soboul Albert: A francia forradalom története, 1789-1799.

Marczali Henrik (szerk.). X. kötet: A forradalmak kora, Nagy képes világtörténet.