Százhuszonkét éve született Ernest Miller Hemingway amerikai író

Történelem – Az amerikai Illinois állam legnagyobb városában, Chicago egyik külkerületében, 1899. július 21-én született a XX. század egyik legismertebb írója, Ernest Miller Hemingway. A későbbi Nobel-díjas író jómódú polgárcsaládból származott, apja vidéki orvos, nagyapja pedig az amerikai polgárháború veteránja volt. Anyja erősen vallásos asszony volt, így ebben a szellemben nevelte gyermekeit is, szigorúan betartva az akkori protestáns erkölcsöket. A család gyakran töltötte nyári vakációit a Walloon-tó partján lévő nyaralójukban, innen eredt Hemingwayben a természet iránti vonzódás, amely megalapozta élete hátralévő részét.

Az írás már kamaszkorában foglalkoztatta, így a Star riportere lett

Korán megtanult vadászni, horgászni, de a művészetek iránt is fogékony volt, szorgalmas és társai közül kiemelkedő diákként tartották számon, mind tudásban, mind pedig a sportban is. Az írás már kamaszkorában foglalkoztatta, így ahelyett, hogy egyetemre ment volna, a Kansas Cityben megjelenő Star nevű lap riportere lett. Annak ellenére, hogy az újságnál mindössze fél évet töltött el, a Star stílusát követte egész írói pályafutása alatt. Későbbi alapvető vezérfonalát is a lap irányelve adta meg számára, miszerint rövid és egyszerű mondatokat kell írni, az első bekezdés ne legyen hosszú, valamint az írásoknak pozitív kisugárzást kell adniuk. Mi sem jelképezi jobban sikerét, hogy Hemingway születésének századik évfordulóján a Star az utolsó száz év egyik legjobb riporterének nevezte meg őt.

Az első világháborúban katona volt

Apja tiltakozása ellenére otthagyta az újságot, és katonának jelentkezett, de mivel rövidlátó volt, így csak mint önkéntes dolgozhatott a Vöröskereszt Mentőszolgálatánál, ennek ellenére a francia és az olasz fronton megtapasztalhatta a háború borzalmait. Egész életét végigkísérte az a jelenet, amikor Milánó közelében felrobbant egy lőszergyár, ahol zömével nők dolgoztak, és a szétszóródott emberi maradványokat neki kellett felszednie. 1918-ban az olasz fronthoz közel ő is súlyosan megsebesült, mialatt utánpótlást szállított az olasz katonáknak, osztrák–magyar tűzvonalba került, ahol lábát repeszgránát találta el. Az olasz kormány a katonai bátorság ezüst érdemrendjével tüntette ki, miután sérülése ellenére, több sebesült olasz katonát vitt a biztos menedékbe. A milánói kórházban lábadozva, beleszeretett egy amerikai ápolónőbe, de a hölgy nem viszonozta Hemingway szerelmét, ennek ellenére ebből a reménytelen vonzalomból született meg 1929-ben az egyik legismertebb műve, a Búcsú a fegyverektől című regénye. Az első világháború után azonban az írók egy egész nemzedéke, főleg a háborúból hazatért, nagy tapasztalatú fiatalság szinte ontotta magából a jobbnál jobb regényírókat és novellistákat. Nemsokára sok amerikai író, így Hemingway is híres lett, és tekintettel az amerikai kiadók tömegtermelésére, a sikeres művek írói sok pénzt kerestek, közülük is később kiemelkedett az egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású novellista és regényíró, Ernest Hemingway.

Élvezte az életet, falta a nőket

1921-ben megnősült, feleségül vette Elizabeth Hadley Richardsont, majd Párizsba költöztek, Hemingway onnan küldött tudósításokat a török–görög háborúról a Toronto Star nevű kanadai lapnak, majd ott a francia fővárosban számos művésszel, íróval és költővel ismerkedett meg, később feleségével együtt Torontóba költözött, ahol megszületett első fia, John Hadley Nicanor Hemingway. A már ismert Hemingway 1927-ben elvált Elizabeth Hadley Richardsontól, és feleségül vette a katolikus Pauline Pfeiffert és áttért a katolikus vallásra. Egy floridai szigetre költöztek, itt értesültek arról, hogy Hemingway apja öngyilkosságot követett el, ami mélyen megrázta az írót, az esemény hatására íródott a másik nagy sikerű regénye, az Akiért a harang szól, 1928-ban pedig megszületett második fia, Patrick Hemingway.

Amikor nem írt, a harmincas évek nagy részét külföldön töltötte, Afrikában vadászott, Spanyolországban bikaviadalokra járt, még Floridában a mélytengeri halászatot gyakorolta. Sikerének egyik titka a folyamatos kalandok keresése volt, műveiben állandóan izgalomban tartotta olvasót, és magánéletében is ilyen volt. Hajszolta a nőket, szinte úgy, mint vadászatkor a vadat, számos akkori világhírű színésznővel is hírbe hozták, és nem is alaptalanul. Szinte minden téma érdekelte, de egyenetlen tempóban dolgozott, az öntörvényesség jellemezte. Volt, hogy hosszú ideig nem írt semmit, majd ha alkotott, olyan tempót diktált saját maga számára, hogy még az evésről és az alvásról is megfeledkezett. Az ital mindig mellette volt, de a hiedelemmel ellentétben senki sem látta részegen, sőt még mámorosnak sem. Nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy alkoholista lett volna. Mindig józanul tudott hozzászólni a különböző vitákhoz, hosszasan fejtette ki véleményét egy irodalmi vagy politikai kérdésről.

Sorra születtek világhírű művei

Az 1930-as években adta ki az Afrikai vadásznapló című írását, majd következett A Kilimandzsáró hava és A győztes nem nyer semmit illetve a Szegények és gazdagok. 1937-ben Spanyolországba utazott, ahol haditudósítóként dolgozott, de fegyverrel a kezében is küzdött a köztársaságpártiak oldalán, ami komoly feszültséget okozott házasságában is. Felesége, a hithű katolikus Pauline Pfeiffer ugyanis a Franco-kormányzattal szimpatizált, amíg Hemingway a republikánusokat támogatta, háborús riportjai és novellái egyből világhíresek lettek. A házaspár 1940-ben elvált, így Hemingway harmadszor is megnősült, mindössze pár héttel válása után feleségül vette Mar­tha Gellhornt, aki négy évig riportertársa volt Spanyolországban.

Hemingway mindig mozgalmas politikai életet élt, mindig a szabadság oldalán áll, de soha nem volt tagja egyetlen pártnak sem. Rokonszenvezett a szocializmussal, de nem volt szocialista, egyesek utópistának (közösségi tulajdonon alapuló ideális államra vonatkozó, 1848 előtti elmélet) tartották.

Az egyik legismertebb műve Az öreg halász és a tenger 1952-ben kiadott kisregénye volt, amiért két évvel később irodalmi Nobel-díjat kapott. A művet Ottlik Géza fordította le magyar nyelvre. Hemingway a Nobel-díjat nem tudta személyesen átvenni, mert akkor repülőgép-balesetet szenvedett Afrikában, komoly sérüléseket szerzett, de túlélte a katasztrófát.

A regény Santiagónak, az egyszerű kubai halásznak a tengerrel folytatott hősies küzdelmét mutatja be. Az öreg halász messzire kievez a nyílt tengerre, ahol napokig tartó hatalmas küzdelem árán megszerzi az óriás halat, majd megindul hazafelé, de közben megjelennek a cápák, s felfalják az egész zsákmányt, így Santiago csak egy, a hajójához kötözött hatalmas halcsontvázzal tért vissza.

Részt vett a második világháborúban is

Amikor az USA 1941 decemberében belépett a második világháborúba, Hemingway részt vett a tengerészeti hadviselésben, mégpedig Kuba partjainál, ahol az amerikai haditengerészetet segítette az ellenséges német tengeralattjárók felkutatásában. 1944-ben mint haditudósító Angliába ment, ilyen minősítésben részt vett a normandiai partraszállásban is, ahol megsebesült. Később csatlakozott a francia ellenállókhoz, és ott volt Párizs felszabadításánál mint az egyik partizánalakulat parancsnoka. Életére jellemzően először parancsmegtagadás miatt haditörvényszék elé állították, de később bátorságáért és hősiességéért kitüntették.

Hemingway mindvégig kalandos életet élt, négyévi viszálykodó házasság után Martha Gellhorntól is elvált, negyedik felesége Mary Wells Monks volt, akivel 1946-ban házasodott össze, és szintén háborús riporter volt. Házasságuk alatt legtöbb idejüket Hemingway kubai birtokán töltötték. A harmincas évek legvégén az író Havanna mellett vásárolt egy birtokot, és ott élt, Fidel Castro hatalomra kerülése után is ott maradt, sőt személyes jó viszonyt ápolt a kubai forradalom vezetőjével. A hatvanas évek elején viszont már az Idaho állambeli Ketchum városában kezeltette magát.

Otthonát különböző gyűjtemények, vadász­trófeák díszítették, egy külön szobában volt a fegyvertára, amit vendégei rendre megcsodáltak. 1961. július 2-án 63 éves korában, abban a szobában vetett véget önkezével életének. A körülményekről annyit lehet tudni, hogy előzőleg orvosánál járt kivizsgáláson, de senkinek sem mondta el a vizsgálat eredményét, egyszerűen csak besétált a fegyverekkel teli szobájába, és agyonlőtte magát. Mivel egyik kedvenc időtöltése fegyvereinek tisztítása volt, így senkinek sem volt gyanús, hogy éppen abba a szobába ment be, igaz akkor már komoly depressziós problémákkal küzdött, egyesek ezt próbálják az alkoholizmussal párosítani. Erről ma is megoszlanak a vélemények, hogy Hemingwaynek valóban voltak-e alkohollal kapcsolatos problémái. A depresszióját elektrosokkos kezeléssel próbálták gyógyítani, ami egyesek szerint az öngyilkosságához vezetett. Hagyatékában sok kézirat maradt meg, ezek nagy részét azóta már kiadták.

Hemingway háza Key West szigetén (sziget és egyben város is Florida államban) ma múzeum.

A cikkhez felhasznált irodalom

– Ernest Hemingway bibliográfia, szerk.: Ecsedi Andorné, Gáliczky Éva, Bp., 1971

– http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag194.htm Világirodalmi arcképcsarnok: Ernest Hemingway.

– Ernest Hemingway. Bibliográfia, Szeged, 1967

– https://cultura.hu/kultura/hemingway 120 eve szuletett/

–Az öreg halász és a tenger; ford. Ottlik Géza

– https://www.greelane.com/hu/humán-tárgyak/történelem és kultúra/ernest hemingway 1779812/

– Hemingway a haditudósító – Litera az irodalmi portál

https://litera.hu › elso kozles

– Irodalmi Nobel-díjasok listája, Wikipédia – https://hu.wikipedia.org