2020.08.29. 20:00
Tass kevéssé ismert kapcsolata a koronával és Szulejmánnal
A magyar Szent Koronának egyaránt igencsak izgalmas a megalkotásának és az „életének” a története. Többször ellopták, többször került idegen hatalom kezébe, többször sérült meg, de mindig visszatért a helyére, Magyarországra. A korona jelentőségét a legjobban talán Révay Péter koronaőr fogalmazta meg 1613-ban, amikor azt jegyezte papírra, hogy „Ahol a korona, ott van Magyarország.”
A korona legutóbb 1978. január 6-án tért vissza Magyarországra, akkor az Egyesült Államokból. (A korona úgy került az USA-ba, hogy a második háború vége felé a szovjet csapatok elől a magyar vezetés Ausztriába menekítette, itt került az amerikaiakhoz, egyes állítások szerint a koronaőrök bízták rájuk megőrzés céljából. A hidegháborúban azután nagyon feszült lett az Egyesült Államok és Magyarország között a viszony, és csak a hetvenes évek végére enyhült meg annyira, hogy szóba kerülhetett a korona hazatérése. Jimmy Carter, az USA akkori elnökének külügyminisztere, Cyrus Vance hozta végül Budapestre.)
De több hazatérése is volt a koronánknak. Az egyik 1529-ben történt, amikor Nagy Szulejmán török szultán visszaadta Szapolyai Jánosnak, aki a történelmünkbe I. János királyként került be. Méghozzá nem is akárhol, hanem a Dunaújvárossal szemközti Tasson.
De hogyan került a korona Szulejmánhoz? A szultán 1529-ben úgy döntött, elfoglalja Bécset, ami nem sikerült neki, de útközben magához vette a koronát hadizsákmányként Habsburg Ferdinándtól, aki szintén megkoronázott magyar király volt abban az időben. Az országnak tehát két uralkodója is volt.
Szulejmán azonban útban Konstantinápoly felé, meggondolta magát, és Tassnál úgy döntött, visszaküldi a koronát Budára Szapolyai Jánosnak. Szulejmánnak ugyanis szövetségesre volt szüksége Magyarországon, ennek személyét Szapolyaiban látta, és tudta, a korona nélkül Szapolyai nem számít majd legitimnek a magyar nemesség szemében. Tanácsadói révén tisztában volt azzal is, hogy „Akié a Szent Korona, azé Magyarország”.
A Tasson tartott haditanács után tehát a szultán október 30-án visszaküldte Budára az ereklyét, és nem is akárhogyan. Kíséretéül a túszul ejtett esztergomi érseket, Várday Pált és Perényi Péter koronaőrt választotta, egyes nézetek szerint Gritti Lajos és Athinai Deák Simon voltak a „követek”, Szapolyai bizalmi emberei.
– Akkor és ott, politikailag Szulejmán pillanatnyi érdekből döntött, a korona visszaküldésével mégis óriási szolgálatot tett az utókor magyarsága számára. A szultáni kincstárba került keresztény tárgyak túlnyomó többsége ugyanis mára eltűnt. Nem zárható ki, hogy koronánknak is örökre nyoma veszett volna. Amennyiben ez történt volna a Szent Koronával is, ma nemcsak magát a tárgyat nem „tarthatnánk a kezünkben”, de még azt sem tudnánk pontosan, hogyan is nézett ki: az ezt megelőző korokból ugyanis csak sematikus ábrázolások maradtak fent róla. Az első részletes, hiteles ábrázolás ugyanis csak a XVI. század ötvenes éveinek közepéről való, miként nemrég ezt is feltárták a kutatók – nyilatkozta korábban Pálffy Géza történész.
A Tassi Helytörténeti Egyesület ennek a jelentős történelmi eseménynek állított emléket tavaly október végén. Az emlékműállítást komoly kutatómunka előzte meg. Az eseményt a szultáni levéltárban fennmaradt írásos dokumentumok, hazai források is megerősítették. A munkában dr. Hóvári János turkológus, török kori szakértő, valamint Takaró Mihály irodalomtörténész is segítségükre volt a tassiaknak. A feltárt adatok hitelességét Pálffy Géza publikációja is megerősítette.
Ami érdekes, hogy a tassi történetről nagyon kevés helyen lehet olvasni, a Szent Koronáról szóló könyvek is általában csak annyit említenek meg, hogy Szulejmán 1529-ben visszaküldte a koronát Szapolyainak.
Németh Gábort, Tass polgármesterét, aki egyben a Tassi Helytörténeti Egyesület tagja is, kerestük meg azzal kapcsolatban, hogyan kutatták fel a tassi eseményeket.
A török sereg útban hazafelé többször is Tassnál táborozott, itt kelt át a Dunán
– A helytörténeti egyesületünk célja az igaz történelem megismertetése. Pálffy Géza és csapata a Szent Korona múltjával foglalkozik, és levéltári kutatások alapján ismerték meg a tassi eseményeket. Tudni kell, hogy Szulejmán már 1526-an is táborozott Tassnál, mivel akkor nem voltak még hidak, és Tassnál volt olyan gázlós a Duna, ahol át tudtak kelni a túlpartra. 1529-ben is ez történt, haditanácsot tartott itt a szultán, és ekkor döntött úgy, nem viszi magával tovább a koronát Konstantinápolyba, hanem visszaküldi Budára.
Egy éve emlékparkot létesítettek a tassiak, lesz-e folytatás, kérdeztük a polgármestert.
Tass első embere elmondta, most azon törik a fejüket, hogyan tudnának évente Szent Korona-napot tartani, előadásokat szeretnének tudományos alapon, tényeket kívánnak nyilvánosságra hozni.
