2020.08.23. 07:00
Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Oroszországnak
1914. június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip szerb merénylő megölte Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst. Mivel a merénylő szerb nemzetiségű volt, továbbá a Fekete Kézzel és más, balkáni terrorszervezetekkel fenntartott kapcsolata arra ösztönözte Bécset, hogy a gyilkosságért közvetlen Szerbiát vonja felelősségre. A Monarchia Szerbia legyőzésével gátat akart vetni a szerbek délszláv törekvéseinek és a Monarchia területi destabilizációjának. Egy, Szerbia elleni háború esetén számítottak arra, hogy Oroszország is belép a háborúba a szerbek oldalán.
Az Osztrák–Magyar Monarchia 1914. július 28-án Szerbiának küldött hadüzenetével kezdetét vette egy láncreakció, aminek következtében kirobbant az első világháború. A négy évig tartó háború 15 millió ember életét követelte, s teljesen átrajzolta a bolygó politikai arculatát. A mozgósítások során, egy hónap alatt sorra léptek be a különböző országok a háborúba. A több évtizedes európai békét – amit az utókor „boldog békeidőknek” hívott – felváltotta a kontinens nagy részére kiterjedő hadiállapot.
A hadüzenetek
1914. augusztus 1-jén Németország hadat üzent Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak. A németek ultimátumot adtak Belgiumnak, hogy engedje meg a német haderő belgiumi tartózkodását, hogy onnan megközelíthesse Franciaországot. A belga kormány ezt megtagadta, erre a németek átlépték a német–belga határt, így augusztus 4-én beállt a hadiállapot Nagy-Britannia és Németország között is. Augusztus 5-én az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Oroszországnak, másnap pedig Szerbia Németországnak. Augusztus 12-én Franciaország és Nagy-Britannia küldte el hadüzenetét a Monarchiának, 23-án pedig az antant oldalán belépett a háborúba Japán is. Törökország 1914. augusztus 3-án szövetséget kötött Németországgal, majd elzárta a Fekete-tengert a Boszporusznál és a Dardanelláknál, a háborúba viszont csak október 29-én lépett be. December 7-én az Amerikai Egyesült Államok, csatlakozva az antanthatalmakhoz, hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának.
A Monarchia, a Bruszilov- offenzíva során, már nem pótolható élőerőt vesztett
Az első világháború volt az első modern háború, amelyben a harcban álló államok teljes lakossága kisebb-nagyobb megpróbáltatásokon esett át. A háborút a hátországban is meg kellett vívni, a lakosság szenvedésének enyhítése céljából fejlesztették ki a különböző propagandatevékenységet, amit a média terjesztett.
Kitört az első világháború
Az Osztrák–Magyar Monarchia népei nagyon eltérő módon reagáltak a háború kitörésére. A lelkesedés a német nyelvű vidékeken volt a legnagyobb, Magyarországon már kevesebben támogatták, a csehek, szlovákok és ruszinok lakta területekre pedig az elzárkózó magatartás volt jellemző. I. Ferenc József császárnak döntő szerepe volt a háború megindításában, amíg élt sem fegyverszünetről, sem pedig külön békekötésről nem volt hajlandó tárgyalni.
A Szerbia elleni hadüzenet után az oroszok is mozgósítani kezdtek, csapataikat a Monarchia határához vezényelték, majd Bécs augusztus 5-i hadüzenete után felkészültek egy esetleges támadásra. Az osztrák–magyar hadsereg 1914. augusztus 23-án a Visztula és a Nyugati-Bug között megtámadta a felvonuló orosz erőket. A támadás azonban hamar elbukott, ezért vissza kellett vonulniuk a Dunajec és a Keleti Beszkidek vonulatáig.
A Keleti Beszkidek hegység a Külső-Keleti-Kárpátokban, ma Lengyelország délkeleti sarkában, valamint kisebb részben Szlovákia és Ukrajna területén található.
A keleti front
A Monarchiával szövetséges német vezérkar elképzelése szerint először a franciákat szerették volna lerohanni, majd egy sikeres hadművelet megvívása után az oroszok ellen vetették volna be a német főerőt. Ezért Berlin csak kislétszámú haderőt mozgósított a keleti határhoz, amit az oroszok gyorsan kihasználtak, ezért már augusztus 17-én átlépték a német határt. A németeknek sikerült az előrenyomuló oroszokat a tannenbergi csatában visszaverniük, de a konfliktus az antanterőknek kedvezett, mert a németeknek a nyugati frontról jelentős erőket kellett átcsoportosítaniuk.
1914. szeptember 9-én a németek indítottak támadást a Mazuri-tavaknál (Lengyelország északkeleti része), majd öt nappal később az egész orosz egységet visszavonulásra késztették.
Az Osztrák–Magyar Monarchia serege súlyos vereséget szenvedett mind a szerbektől, mind pedig az oroszoktól. Ennek következtében Galícia nagy része elveszett, 1915 telén a cár seregei a Kárpátokban tovább nyomultak előre és március 22-én elfoglalták Przemysl erődjét, ahol 120 ezer osztrák–magyar katona esett hadifogságba.
A német hadvezetés úgy döntött, hogy mielőtt vereséget szenvedne a Monarchia hadserege, csapatokat küld a keleti frontra, majd 1915. május 2-án hajnali 3 órakor komoly tüzérségi támogatással megkezdődött az oroszok elleni nagyszabású offenzíva. Már az első napon áttörték az orosz vonalakat, amelyek a Prut és a Dnyeszter folyók mögé vonultak vissza. Az erős német katonai segítségnek köszönhetően a Monarchia visszaszerezte Galíciát, ezzel egy évre sikerült megállítaniuk a következő orosz támadást. A németek ezután Szerbia ellen fordultak, és néhány nap múlva bevonultak Belgrádba. I. Péter szerb király megmaradt seregével Albánián át, a görög Korfu szigetére vonult vissza és ott tartózkodott egészen 1918-ig.
Segítség nélkül nem ment
1916 szeptemberében a Monarchia hadserege újra harcképtelenné vált, a keleti front összeomlását ismét csak jelentős német segítséggel lehetett elkerülni. Németország ezt követően a legfelső közös hadvezetés parancsnoki tisztét II. Vilmos német császárnak követelte, amibe Ferenc József osztrák császárnak, ha vonakodva is, de bele kellett egyeznie. Halála után utódja, IV. Károly meg szerette volna szüntetni ezt a német vezetési fölényt, azonban a Monarchia gazdasági téren, elsősorban az élelmiszerellátásban jelentős német segítségre szorult, ezért az új bécsi uralkodó nem tudta rászánni magát erre a lépésre.
1917 februárjában forradalom tört ki az Orosz Birodalomban, majd 1917. március 15-én II. Miklós orosz cár lemondott a trónról. A polgári kormány viszont folytatta a háborút, 1917. július 1-jén megkezdődött a Kerenszkij-offenzíva, amely két héttel később kifulladt. A Német Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai ellentámadásba lendültek, elfoglalták Bukovinát, Kelet-Galíciát és Rigát. A bolsevikok támadást indítottak belföldön az orosz kormány ellen, majd Lenin hatalomra jutása után az új szovjet vezetés a központi hatalmakkal, 1917. december 15-én Breszt-Litovszkban fegyverszüneti megállapodást írt alá.
Ezzel megszűnt a keleti front, és Oroszország kilépésekor még úgy tűnt, hogy a német, illetve osztrák–magyar végső győzelem elérhető közelségbe került.
Az oroszok közben a korábban elvesztett területek visszafoglalására készültek, és újabb támadást indítottak, de a németek visszaverték, sőt ellentámadásba lendültek, aminek eredményeként kisebb orosz területeket foglaltak el. Az 1916 nyarán lezajlott Bruszilov-offenzíva az Orosz Birodalom legnagyobb teljesítménye volt az első világháborúban, és a világtörténelem legtöbb halálos áldozattal járó összecsapásainak is egyike volt. Az 1916-os Bruszilov-offenzíva a Monarchia legsúlyosabb válságának, valamint az antanthatalmak legnagyobb győzelmének is értékelhető az első világháború során. A támadást az orosz Délnyugati Front parancsnokáról, Alekszej Bruszilov tábornokról nevezték el, aki a hadművelet megtervezője és irányító felelős parancsnoka is volt. Az oroszok egészen a Kárpátokig nyomultak előre, a hadművelet viszont csak részben érte el célját, ugyanis a harcoló felek teljesen kimerültek. Az Osztrák–Magyar Monarchia 750 ezer embert veszített el, beleérve a 380 ezer hadifoglyot is, az orosz haderő veszteségei szintén jelentősek voltak, elérték az 1 millió 400 ezret. Több történész szerint, ez a hatalmas emberveszteség volt az egyik oka az 1917. februári orosz forradalomnak.
A Monarchia a Bruszilov-offenzíva során, többé már nem pótolható élőerő-veszteséget szenvedett el, hadereje az összeomlás szélére jutott, a világháború végéig már nem volt önálló hadművelete, ezért haderejének irányítását végképp a németek vették át.
Felhasznált irodalom
Bihari Péter. 1914 a nagy háború száz éve. Budapest: Pesti Kalligram (2014).
Galántai József. Az első világháború. Budapest: Gondolat Kiadó (1988).
Huszár Vilmos. Felelős-e Magyarország a világháborúért? Budapest: Magyar Külügyi Társaság (1926).
Keegan, John. Az első világháború, fordította: dr. Molnár György (magyar nyelven), Budapest: Európa Kiadó (2010).
Raffay Ernő. Balkáni birodalom, Nagy-Románia megteremtése 1866–1920. Kárpátia Stúdió Kft. (2010).
Hadtudományi lexikon I. (A–L). Főszerk. Szabó József. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995.
