Mennyire kevés polihisztor hal úszkál körülöttük

Az átlagembernek a fejében már megszületett a gondolat, miszerint az oktatásban részt vevő gyerekeket igenis kezeljük differenciáltan. Ez azt jelenti, hogy a „jót” a gyermek saját szintjéhez képest határozzuk meg, és ne egy öszszehasonlító rendszerbe kerüljenek bele – vagy valami ilyesmi. Szokták ezt az elméletet azzal a netes folklórral fűszerezni, hogy „ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy tud-e fára mászni, akkor egész életében hülyének fogja érezni magát.” Egyébként teljesen jogos. Beleneveljük az ifjúságba a teljesítési kényszert és a versengést, aztán ha felnőnek, kitárt karral fognak azon csodálkozni, hogy mennyire kevés polihisztor hal úszkál körülöttük.