Sokat tanulhatunk az Esőember című filmből

Amikor apja meghal, azt reméli, nagy vagyont örökölt. De apja mást gondolt. Dustin Hoffman, azaz Raymond Babbitt, Charlie tizennyolc évvel idősebb bátyja, akiről Charlie semmit sem tudott, egy gyógyintézet ápoltja, saját elméjének foglya, gyermekkora árnyainak üldözöttje. És hárommillió dollár örököse. Amikor Charlie elrabolja Raymondot, és megpróbálja elrejteni, hogy megszerezze a pénzt, nem sejti, hogy mindkettejüket odüsszeiába hajszolja, keresztül-kasul Amerikán – a múltba vezető hosszú útra, egyszer-smind kölcsönös szeretetük újjászületéséhez. Az Esőember című film nélkül ma Magyarországon valószínűleg sokan nem tudnánk, mi az autizmus, azt meg pláne nem, hogy mintegy százezer autizmussal élő ember él az országban.