Pannonhalma, a szépség és béke színhelye

Bármely irányból is érkeznek hozzánk, Pannon halma mintegy királyi széken lebeg szemük előtt, ahogy Kazinczy Ferenc leírta első benyomását Szent Márton monostoráról.

A korai középkorban egész Európában elterjedt bencés szerzetesrend 996-ban jutott el Magyarországra, amikor az országát a keresztény Európába bekapcsolni kívánó Géza fejedelem monostort alapított számukra Pannónia Szent Hegyén . A monostort Szent István gazdag birtokadománnyal látta el és a Monte Cassino-i apátság kiváltságaival ruházta föl. A török időkben a szerzetesek többször elmenekültek, visszatelepülésükkor mindössze tízen alapították újra a közösséget. A 18. században az uralkodók a szerzetesrendek működését közvetlen hasznosságuk szerint ítélték meg, csak azok létjogosultságát fogadták el, melyek betegápolással vagy tanítással foglalkoztak. Mivel a bencés rend a közösségi életre helyezte a hangsúlyt, II. József 1786-ban beszüntette a bencés kongregáció összes házának működését. I. Ferenc azonban 1802-ben visszaállította a rend öt apátságát, s elsődleges munkaterületéül a középiskolai oktatást szabta meg.

A Pannonhalmi Bencés Főapátság monumentális épülete

Pannonhalma a második világháború alatt a Vöröskereszt védelme alatt állt, így a pusztítás elkerülte. A monostorban ekkor kórház, műtő, csecsemőotthon, óvoda és elemi iskola működött. 1945 után a rend birtokait, iskoláit államosították. 1950-től csak két közösségben engedték meg a szerzeteséletet, Pannonhalmán és Győrött, és engedélyezték e gimnáziumok működését.

A monostor épületei különböző korok üzenetét őrzik.

A látogatók megcsodálhatják a bazilikát, az altemplomot, a Porta Speciosát, a kerengőt, a könyvtárt, a kiállításokat, a levendulalepárlót, sétát tehetnek a gyógynövénykertben, az arborétumban. A levéltárban őrzik Szent István királytól származó kiváltságlevelüket 1001-ből, Szent László király három oklevelét, a magyar nyelv első nyelvemlékét, az 1055-ben íródott tihanyi alapítólevelet, II. Paschalis pápa 1102-es bulláját.

2014-ben új résszel bővült a főapátság. A volt majorsági épület a település központjában sokáig funkció nélküli, omladozó állapotban lévő ingatlan volt. Tavaly júliusi felavatása óta - Apátsági Major Látogatóközpont néven - betekintést nyújt a pannonhalmi szerzetesközösség ezeréves történetébe és tevékenységeibe. Több kiállítás látható, ezek egyike az eddig hely hiányában ki nem állított festmények, szobrok, ötvöstárgyak, textilek, kerámiák válogatása. Itt kapott helyet a középkori kőtár és a rend tevékenységének anyagi alapját jelentő gazdálkodás történetét megjelenítő anyag is.

A tavaly júliusra felújított Apátsági Major Látogatóközpont kiállítási anyagával betekintést nyújt a pannonhalmi szerzetesközösség ezeréves történetébe

Izgalmas a főapátság történetét multimédiás időszalagon, érintőképernyők segítségével a 996. évi alapítástól 2014-ig megidéző bemutató digitalizált alaprajzokkal, archív képekkel, metszetekkel, festményekkel, a monostor kiépülését háromdimenziós rekonstrukcióval illusztrálva.

A felújított 422 méter hosszú pincerendszerben Pannónia szőlőskertje mottóval installált látványos, igényes pincekiállítás az ezeréves bencés szőlőtermesztés és borkészítés történetéről szól. A pannonhalmi szerzetesek szőlőtermesztésének múltja a középkorba nyúlik vissza.

A keresztény kultúra elképzelhetetlen bor nélkül, a liturgia mellett a mindennapi fogyasztásban is meghatározó volt évszázadokon át. A bencések a középkorban templomuk és monostoruk felépítésével egy időben újjáélesztették, majd ezer éven át fejlesztették a rómaiak által létrehozott szőlő- és borkultúrát.