Jegyzet - Világszakadtság

A segítségre, sőt, az egész társadalmi berendezkedésünk újragondolásra nagy szükség mutatkozik. Ma Magyarországon a társadalom negyven százaléka vagy a szegénységi küszöb alatt, vagy annak peremén él. Ebből a mélyszegénységben élők aránya lassan megközelíti az egymilliót. Döbbenetes szám. És a statisztika szembe jön az utcán. E sorok írója az utóbbi két évtizedét három – úgymond – lakótelepen töltötte. Római városrész, a pécsi Uránváros, majd visszatérve az újvárosi Technikum. Az elszegényedés nem városfüggő, a leépülés itt és ott is megmutatja egy-egy város igazi jelenét. New York City világunk egyik legtehetősebb városa, az egyébként sikeres és a polgármesteri tisztségben három ciklust kitöltő Michael Bloomberg úgy adhatta át városát utódjának, hogy nyolcmillió New York-i polgár közül több mint egymillióan részesülnek valamilyen élelmiszer-segélyben. Az utóbbi tíz év statisztikái, készüljenek azok jobb vagy baloldali, liberális vagy konzervatív műhelyekben egyaránt kimutatták, hogy a jövedelmi viszonyok tekintetében világunk egyre inkább kettészakadt. Aki szegény, az a legszegényebb című versében így ír az egyik legnagyobb költőnk, József Attila:„Köznapokon ott van a dologba, /Várt szombatját száz gond nyomorítja, / S ha vasárnap kedvét megfordítja, / Akkor máris hétfő szomorítja.”E sorokban a jelenlegi, még le nem szakadt magyar középosztály is magára ismer. Pedig, sajnos neki kell segíteni, a nálánál is szegényebbet.