Rekorder lett az úszógála

Hét évvel ezelőtt talán maga Szalontai Károly ötletgazda sem gondolta volna, hogy 2013-ban a magyarországi rekordok listájára is feliratkozik a verseny, és Dunaújváros neve. Idén ez is sikerült, de ahhoz, hogy vasárnap dél tájékán ezt hivatalos okirattal is elismerjék, bizony sok dolga volt a tizenhat nevező csapatnak. Jelesül az, hogy huszonnégy óra és tizenhárom perc alatt minél több hosszt leússzanak.

A szombati megnyitót Sztankovics László, az önkormányzat oktatási, kulturális ifjúsági és sport bizottság elnöke tartotta, aki lapunknak is csak pozitívan tudott beszélni az eseményről: - Négy éves a legfiatalabb, hetvenhét a legidősebb nevező, a résztvevők az ország tizenhat városából érkeztek hozzánk, az ilyen versenyek nagyon fontosak, hiszen közösséget építenek. Örülök neki, hogy egy civil kezdeményezés ilyen sikeres, és bizonyítja, hogy nem csak profi sportélet van nálunk.

Sebestyén István gratulál Szalontai Károlynak, a rekordról szóló hivatalos iratot neki, valamint az önkormányzat képviselőjének, Sztankovics Lászlónak is átnyújtotta (Fotó: Ady Géza)

Majd Sebestyén István, a Magyar Rekord Egyesület elnöke, a rekordok hivatalos regisztrálója is üdvözölte a versenyzőket és elmondta a legfontosabb tudnivalókat ahhoz, hogy sikeres legyen a csúcsdöntés. Mint megtudtuk: Nyírbátorban már volt egy huszonnégy órás edzés, ott 660 kilométert teljesítettek az úszók, Dunaújvárosban ezt kell felülmúlni.

A medencében eközben zajlott a nagyüzem, a tizenhat csapat tagjai folyamatosan rótták a hosszokat. Akik pihentek, azok közül sokan a kora nyári időben a teraszon napoztak, a gyerekek ott rajzolgattak, a többiek pedig a mini táborrá váló uszodában töltötték az idejüket, méghozzá ott is remek hangulatban. A leleményes és rutinos gálára járók komoly háttérbázist építettek ki, az asztaloknál kalória és folyadékpótlásra is bőven volt lehetőség, de az idősebbek bizony egy-egy kupica pálinkát sem vetettek meg.

A legnehezebb mindig az éjszaka, most sem volt ez másként, a sátrakban, laticeleken próbált mindenki egy kicsit pihenni, hogy erőt gyűjtsön a folytatásra.
- Én legalább egy percet lehunytam a szemem, ennyi volt a pihenés -  ezt már másnap délelőtt Szalontai főszervező mondta, majd robogott is tovább, hiszen lassan közeledett a finálé. Az utolsó percekre minden csapat beleadta utolsó erőtartalékát, a hajrában próbáltak még egy kicsit előrébb jutni a versenyben. A szervezők ugyanis a részeredményeket kétóránként kiírták a falra, az utolsó etapnak ennek tudatában vágott neki mindenki. Amikor elérkezett a huszonnégy óra, nem állt meg a verseny, még tizenhárom percig ment a hivatalos számlálás, majd jöhetett a közös örömünnep, a nagy bohóckodás a medencében, a figyelmetlen versenybírók is ekkor repültek be mások keze által a vízbe...

Miután megtörtént az összesítés, jöhetett az eredményhirdetés. Nyert az Etil Alakulat (2382 hossz), második lett a Budai XI. (2263) csapata, a Víznyelőké (2170) pedig a harmadik.

Ezt követően Sebestyén István kért szót, és nagy örömmel jelentette be, hogy sikeres volt a rekordkísérlet:

- Az együttes munka - úszóké, szervezőké - meghozta eredményét, az eddigi csúcsot majdnem megduplázva, 27500 hosszt, összesen 1375 kilométert teljesítettek. Így mostantól ez a maraton csoportos úszásváltó hazai rekordja.