Hatszáz kézilabdázó

Takács Józsefné, az egyik szervező megnyugvással közölte a vasárnapi döntők közben: - Minden rendben zajlik. Eddig mindenki elégedett volt a szervezéssel. Érezni lehetett, de így is nyilatkoztak a résztvevők, hogy szívesen jönnek hozzánk Dunaújvárosba, pedig csak két hónap telt el a tanévből. Viszont sok tapasztalatot szereznek a gyerekek, az edzők, a szülők. És kirándulásnak sem rossz a máshonnan jövő gyerekeknek ez a két nap, amikor nemcsak küzdenek egymással, hanem beszélgetnek, és barátságok is köttetnek. Különösen a nagyobb lánycsapatoknál tapasztalhattunk jó színvonalat.

Tehát jó hangulatú, eseményekben gazdag, nagyszerű találkozója volt ez a két nap az ország minden szegletéből érkezett kislányoknak. Ikervárról Budapestről Szekszárdról, Szegedről, Kozármislenyből, Székesfehérvárról, Szombathelyről jöttek a pöttömnyi nyolcéves szivacslabdázók és a tizennégy éves már-már komoly színvonalat képviselő kézilabdázó lánykák. Szinte mindenki azért kedveli az Üstökös Kupát, mert ezen minden edző lemérheti csapata fejlődését.

Pődör Zoltánnak, a Szombathelyi Haladás VSE szakosztályvezetőjének, az MKSZ utánpótlás-bizottság tagjának volt miért örülnie. A szombathelyi csapatok remekeltek a kupán.

- Minden évben megmérhetjük magunkat, hol állunk, min kell változtatni. A mostani szereplésünk valóban nagyszerűre sikerült. Sokan kérdezik, tőlünk: a kosárlabda, a futball városában mi a titka a kézilabda egyre nagyobb népszerűségének. A válasz: a lelkesedés. No és az, hogy a Haladás befogadott bennünket. Óriási az érdeklődés. Már kétszáz gyerekkel foglalkozunk. Előbb-utóbb lesz Szombathelyen másodosztályú csapat. Nekünk biztosan van jövőnk.

Ahogy Szekszárdon is van jövője a kézilabdának. Farkasné Vörös Gabriella Korina édesanyja, kezében két dobverő, hóna alatt ásványvizes üvek, pólóján pedig a felirat: UKSE Szekszárd Szülői Csapat. - A nagyobbik lányommal is jártunk az Üstökös Kupára. Most a pici folytatja, aki válogatott akar lenni. Remek itt a hangulat, mi szülők pedig boldogok vagyunk.