Minden a helyére a kerül a múzeumban is

Az Intercisa Múzeum 1970-ben foglalta el jelenlegi helyét, az eredetileg pártházként funkcionáló épületet városunk főterén. A szocreál stílusú építmény műemléknek számít, helyi védettséget élvez, így a felújítására is meghatározott szabályok vonatkoznak. A mostani beruházással az volt az elsődleges cél, hogy az épületen belül található udvart fedetté tegyék, és modernizálják a megjelenést. Farkas Lajos elmondta, hogy ezen az udvaros területen kisebb koncerteket, hangversenyeket, programokat szoktak szervezni, azonban ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Ha jó az idő, akár 200 vendég is elférne az udvaron, viszont ha rossz az időjárás, akkor az adott programot csak a második emeleten tudják megrendezni, ahol körülbelül 70-80 embert tudnak fogadni. Régi az épület, így a felújítása már nagyon időszerű is volt.

Már 2018-ban megkezdte az előző városvezetés a pályázat előkészítését, és a ciklus vége előtt közleményben számoltak be arról, hogy kedvező elbírálásban részesült, mintegy 488 millió forint támogatást nyert el a város a felújításra. Sajnos egy ideig nem történt előrelépés, a jelenlegi vezetés 2023 tavaszán írt arról, hogy megkezdődött a munka. A kivitelezésre közbeszerzési eljárást írtak ki, amelyet az Épduferr Nyrt. nyert meg.

Palkovics Milán elmondta, különleges térről van szó, a látványos kivitelezéshez pedig nehézségek is társultak. A munkálatokat műszaki szükségességek bonyolították, valamint az esős-szeles időjárással is harcolni kellett. Az udvar befedéséhez a saját üzemükben gyártották az acélszerkezeti elemeket (összesen mintegy 25 tonna acélszerkezetet használtak fel). A belső udvar homlokzatát teljeskörűen felújították, tűzjelző rendszert is kiépítettek, részben felújították és bővítették az elektromos hálózatot. Kialakítottak egy kisebb kiállítóteret és mosdóhelyiségeket is, ami miatt gépészeti munkálatokat is végeztek.

Az udvaron lévő műtárgyakat el kellett szállítaniuk és biztonságosan tárolni a felújítás idején. Viszont nem olyan ereklyékről volt szó, amely elférne a kezünkben, hanem például az eredeti Lajos-kövekről, amelyek súlya egyenként elérte a másfél tonnát. Az elszállításuk viszonylag egyszerűbb volt, hiszen amíg nyitott volt az udvar, ki tudták emelni emelőgép segítségével. A tetőt fedő üvegpaneleket szintén daruval tették a helyére, viszont ezután már nem lehetett ily módon a köveket visszatenni. Behozhatták az oldalsó bejáraton, de ott keskeny volt az addig felvezető rámpa. Úgy oldották meg, hogy a saját lakatosüzemükben gyártottak csak erre a célra egy speciális rámpát, amelyen a rakodógépük be tudott jönni, s visszatették a műtárgyakat. Ezek a nagyszabású munkálatok éppen az őszi időszakra estek, így bizony a hideg, az eső, a szél és a sár is akadályokat görgetett a műszakilag sem egyszerű folyamatokhoz.

A projekt részként kialakították az új tetőt, építettek egy új akadálymentesített feljárót is az oldalsó bejárathoz, a kerítést és az ablakokat felújították, üveget is cseréltek, s lépcsőliftet is kialakítottak a mozgássérült vendégek számára. A munkálatokkal mára elkészültek, a végeredményt pedig elégedetten szemlézte kivitelező, ahogy a múzeumigazgató is. Kérdésünkre Farkas Lajos elmondta, az építkezéstől függetlenül ugyanúgy zajlott náluk a régészeti, leltárkönyvi és restaurátori munka, szerveztek kiállítást, előadást és múzeumpedagógiai foglalkozásokat is (mindkét fél gondosan ügyelt arra, hogy az intézmény látogatói a lehető legkevesebbet érezzék az ott zajló munkálatokból). Az igazgató elmondta, kollégáikkal sokszor ámulattal követék az építkezés egyes folyamatait, például a kövek visszatételét is, amikor miniméteres pontosságon múlt minden. A végeredménnyel ők is elégedettek, hiszen így már teljesen kihasználhatják az udvart.

Bizonyára többeket érdekelhet, hogy mi történt ezalatt az ikonikus Lenin-szoborral: nos, Lenin végig a helyén maradt, az udvar árkádos részéről figyelte végig a munkálatokat.