Novák Viktória és a harmónia

Milyen harmonikusan mozog ez a kislány! A BVSC vívótermében gyakorta elhangzott ez a mondat annak idején. A jó mozgású kislány Novák Viktória volt, 11 évesen.

- Szerettem vívni, de a versenyszellem hiányzott belőlem. Így versenyek helyett bemutató edzésekre vittek, mert állítólag szépen mozogtam - idézi fel a kezdeteket Viki. Jazzbalett, hip-hop, step tánc: mindegyikkel kacérkodott, de egyik sem volt az igazi. Aztán megszületett a kislánya, Szilvia, és Viki, hogy újra formába lendüljön, beiratkozott egy hastánctanfolyamra. Ez még Budapesten történt, a mindent eldöntő nagy találkozás azonban Amerikában esett meg. Vikiék öt és fél évet éltek Floridában.

- Kinéztem egy hastánctanfolyamot, és szerencsémre nagyon jó oktatóm volt. Már az első órán éreztem, hogy jó helyen vagyok - meséli. Aztán Viki egy idő után maga is fellépett, közben oktatott, és a legjelentősebb New York-i fesztiválon is rendszeresen fellépett. Az ott megismert zenész barátok pedig a mai napig visszahívják. Ilyenkor nem csak a fellépések miatt utazik Amerikába, hanem tanulni is: workshopokra jár, és próbál minden újdonságot magába szippantani.

Viki - bár a klasszikus hastáncot is műveli - időközben a törzsi fúziós világtánc felé fordult, abban találta meg önmagát.

- A hétköznapokon is improvizálok, a színpadon is ezt szeretem legjobban. Ez a stílus pedig - főleg remek zenészekkel a háttérben - megengedi a rögtönzést. Szeretem megélni a pillanatot, az életben és a színpadon egyaránt  mondja.

Oktatóként pedig arról mesél, milyen változásokat generál a nőkben hastánc.

- Az első órára rendszerint hosszú, bő pólóban érkeznek, aztán ahogy szépen, lassan levetkőzik a gátlásaikat, úgy rövidülnek a pólók és bukkannak elő a hasak. A nők valósággal kinyílnak. Magabiztosabbak, határozottabbak lesznek, és ez a változás bizony az első időben megrémisztheti a partnereiket, de végül minden a helyére kerül - mondja, majd elmeséli, hogy egyszer tett egy érdekes próbát.

- Megfigyeltem, hogy amikor lehorgasztott fejjel, leejtett vállakkal, magamat összehúzva mentem az utcán, szemben a tömeggel, mindenki nekem jött. Amikor pedig kihúztam magam, hosszú nyakkal, kinyitott mellkassal tettem ugyanezt, mindenki kitért előlem. Ez a helyes tartás egyébként idővel lelkileg is bevésődik, és ettől magabiztosabbak lesznek a nők - árulja el a titkot.

A fővárosban is oktató szombathelyi táncos régi álma, hogy létrehozzon egy táncszínházat Szombathelyen. Állandó zenei kísérőjével, Varga Gerivel, az FM ZérO derbukásával és a társastánc-oktató Herczeg Attilával egész komoly csapatot gyűjtöttek maguk köré, már csak egy próbaterem hiányzik, és kezdődhet a munka.

Novák Viki egyébként soha nem unatkozik: szinte alig van olyan nap, amikor nem táncol. Tanít, próbál, fellép, minden második hétvégén Budapesten oktat, közben pedig  társként, anyukaként is helyt kell állnia.

- A párom  zenész, így neki egyáltalán nem furcsa ez az életforma. A gyerekeim, Szilvia és Viktor pedig rettentően büszkék rám. Amúgy a háztartással is könnyen elboldogulok, főzni kimondottan szeretek. Akárcsak a színpadon, általában  a konyhában is improvizálok. És állítólag nem is csinálom rosszul, legalábbis otthon mindenki elégedett a főztömmel - teszi hozzá mosolyogva.

Árad belőle a harmónia

Jó látni, ha valaki megtalálja önmagát. Ha rátalál az útra, ami az övé, amin neki kell végigmennie. Novák Viki szerencsés, hiszen azt csinálja, amit titkon mindig is szeretett volna: táncol. Harmónia árad belőle. Pedig alakulhatott volna másképp is. Amikor Floridában hastánctanfolyamot keresett, két választási lehetősége volt: az egyik oktató keddenként, a másik szombatonként tartott órákat. Ő a keddit választotta: mindössze ennyin múlt. Meglehet, ha Viki a másik tanárhoz kerül, akkor is jól táncolna  - otthon, a tükör előtt. És talán soha nem jutott volna eszébe, hogy színpadra lépjen, mint ahogy az sem, hogy a tudását átadja másoknak.

De szerencsés találkozások máshoz is kellettek: Varga Geri, az FM ZérO együttes derbukása ma már szinte nélkülözhetetlen fellépőtársa Vikinek. És ki tudja, mit hoz a jövő,  hiszen itt van Herczeg Tamás, akivel közös táncszínházról gondolkodnak.

Egy biztos: Viki jó úton jár. És a derű, a harmónia, ami belőle árad, másoknak is erőt, reményt adhat. Hogy addig nem szabad nyugodni, amíg ki-ki meg nem találja a maga útját. A többi pedig jön majd magától...

Szerző: Nagy Ildikó