2012.06.06. 05:45
Nem határok nélkül
Jósorsom a minap három rokonszenves ifjú emberrel hozott össze, akiket azzal a kérdéssel szembesítettem (DH, június 5., 5. o.), hogy mi jut eszükbe június 4-ről?
Tudták, mi történt ezen a napon, s ez a mai történelemoktatás színvonalát ismerve, máris nagy eredmény. Tudták, hogy a trianoni békeszerződést kilencvenkét éve ezen a napon írták alá.
A három fiatal Apostag községből, a Duna keleti partjáról érkezett városunkba, bevásárolni. Közülük a legidősebb huszonkettő, a legfiatalabb tizennyolc éves volt.
Háromból ketten, a két fiú, azt mondták: adják vissza a Magyarországtól elcsatolt területeket! A leány úgy nyilatkozott, hogy segíteni kellene a családok jobb kapcsolattartását a határokon át.
Mindenkinek joga van a maga véleményéhez: eszemben sincs kifogásolni az ő világlátásukat. Más kérdés, hogy szerintem például Katona Tamásnak, az Antall-kormány volt külügyminiszterének van igaza, aki szerint "a trianoni gyalázatot nem a határok tologatásával, hanem a határok eltörlésével lehet jóvátenni".
Ráadásul az egyik fiú megjegyezte még, hogy Magyarországon és Romániában is járt amerikai barátai szerint a visszacsatolással olyan rosszul járnánk, mint a németek az újraegyesítéssel.
Az viszont nagyon elgondolkodtató, hogy e fiatal emberek már nem a határok nélküli Európában gondolkodnak...
