Békabőrös szemétlapát

Általános, és nem mai keletű az az ottani vélekedés, hogy a hivatalosságok az emberéletnél lényegesen többre becsülik a medvéét, amit/akit semmilyen formában nem szabad bántania a helyi lakosságnak - persze kétségtelen tény, hogy míg egy-egy mackót igencsak súlyos euróezrekért kegyeskedik lesből agyonlőni a vakmerő nyugati vadász, addig az emberek sajnos korántsem hajtanak ekkora hasznot, különösen azokon a területeken, ahol kevés a munka, vagy épp egyáltalán nincs, így még teljes körű kizsákmányolásukra és ezzel lassú kiirtásukra is csupán korlátozott eszközei vannak a kormányzatnak. A medvegondok, például a Hargitán, persze nem épp mai keletűek, s az érintett bundások pontosan tisztában vannak teljes védettségükkel. Azért járnak be a városokba, angyali nyugalommal kukázni, azért szedik fel-le-ki nagy műgonddal a Hargita összes terményét, visznek tyúkot, kacsát, disznót. Ráadásul a bő szaporulatnak csak elenyésző részét sikerül jó pénzért kilövetni - így aztán évről évre nagyságrendekkel több az éhes, és gátlástalanul garázda mackó. Ha netán arra járnátok, s medve tűnne fel, azt azért jó, ha tudod, futni és fára mászni egyáltalán nem szükséges. A helyiek egy jó tanácsot szoktak adni, ha az erdőbe indulunk: találkozás esetén jó nagyot kell köszönni a medvének. Azaz ordítani és handbandázni, ahogy csak bírsz. Hátha. Mellesleg, harmincöt év alatt, amióta járok, egyet se láttam közelebbről - ja, ez az egyik alapfeltétele, hogy egy csomó medvés sztorit el tudj mesélni...

Gyurcsány a sógora szakdolgozatáról másolta a sajátját.

A Szegecselt nyelű, boncolás után békabőrrel borított alumínium szemétlapát készítése című dolgozat(ok) ügyében a nép nevében zajló fontos nyomozás nem állt, mert nem állhatott meg Rozs Szabolcs átvilágításánál. Minden jel arra mutatott, hazaárulás, nemzetgyalázás, pedofília, közlekedési szabálysértések, és őstermelői igazolvánnyal való visszaélés is lehet a dologban. És sajnos igen. Rozs egyik első házasságából származó nagybátyja, Fernlicht Álmos ugyanis 1968-ban élt. Öreg hiba, de ő ráadásul nem érte be ennyivel: a rendszer kiszolgálójaként jól fizetett kettős villamosvezető volt a BKV-nál. Nem nagy dolog, mondhatnánk, persze: de ne hunyjuk be a szemünket, bizony, már emellett is szarvashiba lenne szó nélkül elmenni, polgártársak. De én még többet mondok: Fernlicht 1966-ban két hátsó sonkáért vásárolta a villamosvezetői engedélyét (azt is tudjuk, kitől - hamarosan bekopogunk, kedves Nagyidai Jenő úr ...). E hamis engedély birtokában furikázta az embereket harminc éven át, hölgyeim és uraim, örüljünk, hogy nem történt tragédia. És ez még mind semmi. Volt ennek a Fernlichtnek egy ángya, a Pilota Erzsi, egy nagy kurva volt amúgy, de hagyjuk, ez a része nagyrészt elévült talán, bár ismerjük az előfizetőit is természetesen. Na, annak a férje viszont, a Geréb Tibor - az, kérem, horgászni járt a Tegulás-érre, Kőröspatrac mellé. Nem is ez a gond, bár... mindegy: hanem szemtanú van rá, hogy 1978. augusztus 16-án a délelőtti órákban két tükörponttyal állított haza, márpedig adegy soha nem volt neki engedélye a Tegulás-érre, adkettő augusztus 31-ig tilalom volt érvényben pontyra. Hát hoppá, Gyurcsánykám! Zavarosban halászunk??? Ennyi, kispajtás. És, ez nem üres fenyegetés, apa, már csak pár apró láncszem hiányzik, hogy megállapítható legyen, te hívtad be a törököket, baszki! És akkor tényleg vége a piszkos üzelmeidnek, ha-haha-hha-ha-ha. És az Afterschmitt Tényfeltáró Bizottság akkor sem áll meg: ha a zavarkorig kell ásni, hát addig ás - mert tényleg, van-e akár egyetlen fontosabb, sürgetőbb, előbbre való kormányzati teendő is ma Magyarországon, mint egy sokszorosan bukott tech-biosz tancsi 1984-es szakdolgozatának felderítése... ugye hogy nincs? Mi, többiek, tudniillik bőven ráérünk már...

Százmilliós adósságot halmozott fel a Dunaújvárosi Városi Sportiskola.

Jó, hát izé... nagyon sok gyerek sportol, tényleg, nemes célok, nem nagyon illik ilyenkor csúnyaságokkal előjönni. Százmillió, hát van ilyen, mi sem természetesebb, a fenntartó, az önkormányzat átvállalja, ez is okés persze, igaz, lenne még pár ilyen, de mondjuk hogy mindegy. Mármost azért hadd mondjak egy apróságot: szóval a tájékoztatón sajnálatos közbekérdezés történik, miszerint hogyan is keletkezett ez a kis száz milla, ami, az én szellemi szintemre lehozva a problémát, jól felkerekítve, az én negyven évi fizetésem. Csupán. És akkor erre, tisztelettel el bír hangozni az a válasz, alpolgármesterileg, továbbá tömören , hogy, idézném: Számviteli hiba történt. Khm. Most ez komoly, gyerekek? Szóval... ez... izé... tényleg válaszolás? Tehát ez itt, egy - az okokat most akár hagyjuk is nagyvonalúan - hatezer forintos problémák gyilkos hullámai közt vergődő városban, egy százmilliós kérdésben ez egy indoklás? Én úgy merészelem gondolni, hogy ez egész egyszerűen egy elég arcátlan arcul csapás - gyanúm szerint a százmillió, amivel a sajnálatos számviteli hiba történt, jellemzően nem valakinek a magántőkéje: az esetben, ismét gyanítom, ezt a választ megismételtetné párszor a pénz tulajdonosa. De mert azok ez esetben csak mi mindannyian vagyunk, Magyarországon semmi gond: átmegy majd ez a válasz is a többi ezer közt, gondolom... nincs jelentősége, megyünk csendben, lehajtott fejjel tovább, a mínusz százmilliós számviteli hibákkal kikövezett úton. A semmibe.