Közös táncünnep Földváron

A dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesület alapító vezetői, Appelshoffer János, a nemrég Harangozó Gyula-díjjal kitüntetett táncművész és felesége, Appelshofferné Rabóczki Anikó táncpedagógus immár negyedszer szervezte meg Dunaföldváron ezt az ünnepi alkalmat. Most hivatásos táncosok, köztük a Táncművészeti Egyetem tanárai és végzős hallgatói, valamint Herczku Ágnes és a Banda mutatta meg a tánc, a zene és az ének hatalmát.

A teltházas előadás közönsége vastapssal és hangos tetszésnyilvánítással köszönte meg a fergeteges, magas színvonalú előadást, amely bizonyította, hogy tánccal az emberi kapcsolatok, érzelmek széles skáláját ki lehet fejezni, s azt is, hogy a hagyományos néptánc hogyan éltethető tovább.

Appelshoffer János, a nemrég Harangozó Gyula-díjjal kitüntetett táncművész ismét főszerepet vállalt
Fotó: A szerző

Mint Appelshoffer János elmondta, a földvári előadás a Herczku Ágnes és a Banda zenéje ihlette és Foltin Jolán rendezte Ihajla című produkció elemeire épült, s ezt egészítette ki saját koreográfiája. Az est a sokszínűsége ellenére mégis tökéletes egységet mutatott, mert alaptémául a férfi és nő viszonyát választották. Ebben a legősibb emberi kapcsolatban egyszer vágyakozást, bánatot és fájdalmat, máskor küzdelmet, aztán incselkedő játékot és örömet, végül mérhetetlen boldogságot tolmácsoltak a táncosok. Az ellenpontozó szerkesztésű est táncaiban nagyokat nyitottak. Különböző tájak dialektusait kapcsolták össze, a többi között mezőségi, magyarpalatkai, de román és szászcsávási cigánytánc motívumai is bekerültek.

A kifejezendő hangulat lehetett a meghatározó. Hasonló módon variálták a zenét is: voltak részek, amikor Herczku Ágnes szép énekére és a Banda zenéjére járták, máshol az ő lemezfelvételükről szólt a dal. Ez utóbbiban az intimitás kifejezése szinte megkövetelte, hogy a táncos mögött ne álljon zenekar - kapjuk a magyarázatot a koreográfus táncművésztől.

A nyolc végzős férfitáncos tehetséget, erőt és virtust mutatott. A hagyományos néptáncot fel-felváltotta a modern tánc. Rendkívül kifejező volt a Marosszéki táncokra, a zongorajátékkal előadott Kodály Zoltán-zenére készült koreográfia Rémi Tünde és Appelshoffer János előadásában. Ahogy többen állítják, tánc közben valami varázslat vesz körül minket, s úgy érezzük, a világot harmónia uralja. A darabban is feloldódott minden érzelmi disszonancia, s a közönség a záró szám életörömével töltekezhetett a tánc világnapján.