Kultúra

2014.03.09. 16:55

Teátrista sejtszerveződés

Dunaújváros – A kilencvenes évek elejének amatőr színjátszó szerveződését – amikor a városban működött vagy hat-nyolc csoport – kívánja újraéleszteni Kiss Arthur. Először a magokat ültetné el.

Balla Tibor

Bár tudja, hogy elszigetelt sejtekként működnek színjátszó csoportok a városban, de – mint mondta – azok tagsága az iskoláskorúakra korlátozódik. A március 11-én és 25-én 17 órára a Munkásművelődési Központba meghirdetett tagtoborzókra ezért a 16 és 35 év közötti fiatalok jelentkezését várja. 

– A Free Art City Action elnevezés is a nosztalgia jegyében született. A Free Art már akkor is létező elnevezés volt, az MMK-ban működött. Ugyancsak abban az időben működött a City elnevezésű is, majd a kettő egy idő után egyesült. A színjátszó csoportokat elkötelezett emberek alkották, például Gyurkity Kata, vagy Kis Attila – aki a Bartók kiváló művésze lett –, de az azóta országos hírnévre szert tett Nagy Ervin is tagja volt ezeknek.



A későbbiekben szeretném is felvenni vele a kapcsolatot. Most az a lényeg, hogy létrehozzunk egy csoportot, ami a színjátszásról, a színészetről szól, és ahol jól érezzük magunkat. Ez egy civil szerveződés, nem áll mögötte támogató, csak az MMK, akik a próbahelyet adják. A későbbiekben, ha sikerül egy olyan tagságot összehozni, hogy meg tudjunk valósítani egy előadást, arra az esetre is van tervem – kezdte a beszélgetést a társulatalapító, akit a jövőről is faggattunk: – Az első a toborzás, majd az „emberanyagtól” függ a folytatás. Olyan embereket keresek, akik fogékonyak a színjátszásra, érdeklődnek ez után. Mindenképpen szükség van egyfajta alapozásra, ez elkerülhetetlen, hiszen ez is egy szakma. Mindazokat, amiket én megtanultam a színházban, azokat be fogom építeni az alapozásba. Két célt fogalmaztam meg magamnak. Az egyik, hogy kijussunk egy nemzetközi színjátszó fesztiválra, Olaszországba. Ez szeptember, októberben szokott lenni. Azt, hogy milyen, melyik darab legyen, együtt fogjuk kitalálni. Nem szeretnék autokratikus színházat csinálni, meglehetősen demokratikusan gondolkodom. Persze a végén kell egy rendező, aki összerakja, de addig közös minden munka. A profi világban is több olyan rendező van, aki több teret ad a színészeknek. 

– Mire számíthatnak a jelentkezők?

– A „Sztanyiszlavszkij módszerrel” fogunk dolgozni. Ehhez fontos az önismeret. Ezzel fogunk kezdeni. Persze lesz beszédkészség fejlesztés, szövegértelmezés, mozgás is. Ezekhez vendég oktatókat kérnék fel. Terveim szerint heti rendszerességgel lennének foglalkozások minimum, de el tudok képzelni heti két alkalmat is. Őszre már valami konkrét produkcióval állnánk közönség elé.

- Hány jelentkezőre számítasz?

– Ha már négyen vannak, akkor már jó eséllyel elindulunk. Ha túl sokan jelentkeznének esetleg, akkor sincs baj, mert nagy valószínűséggel egy része le fog morzsolódni az idők folyamán. Most nem szeretnék szelektálni, hacsak nem muszáj. Akár olyan is jöhet, aki nem tud beszélni, legfeljebb ennek megfelelő feladatot kap majd. Senkit nem fogok elküldeni. Szeretném a kilencvenes évek pezsgő színjátszó életét valamennyire visszahozni. Tudom, elképzelhető, hogy hamar kifulladhat ez a dolog, de az ideális az lenne, ha öt-tíz olyan embert össze tudnék gyűjteni, akiket ez komolyan érdekel. Most úgy látom, országos szinten is tetszhalott ez a mozgalom. Annak idején Máthé Lajos szervezésében még komoly mozgás volt e téren is, de ma már nincs. Talán mert már majdnem minden színháznak van saját stúdiója.

– Miért ez a korhatár?

– Eredetileg úgy gondoltam, hogy a felső határt kilencvenkilenc esztendőben határozom meg, hogy idősebbek is nyugodtan jöhessenek, de rájöttem, hogy ezt a nyitást kicsit később tesszük meg.

– A színház lenne az igazi gazda?

– Meg sem próbáltam. Nem is gondoltam rá, hogy őket keressem meg. Próbateremnek nekünk egy ilyen pontosan megfelel, mint ami az MMK-ban van. Ha majd konkrét produkció készül, akkor majd el kell gondolkoznunk, hogy egy megfelelő teret találjunk.

– Mivel készüljenek a jelentkezők?

– Lesz meghallgatás ezeken a toborzókon, de nem kell készülni semmivel. Szituációs játék mindenképpen lesz majd. 

– Mi a másik megfogalmazott cél?

– Ha minden jól megy, és olasz barátom rendkívül különleges történetét nekem adja, akkor egy kis költségevésű játékfilm elkészítését is. Legelőször egy alkotó műhelyt kell kialakítani, akikkel együtt tudok dolgozni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!