Egy hajdani földvári ügyvéd gondolata és nemzeti ünnepünk

A rendszerváltás után született nemzedék el sem tudja képzelni, hogy március 15-e nem volt mindig nemzeti ünnep, sőt munkaszüneti nap sem. Csak az 1991. évi VIII. törvény rendelkezett erről. Az talán még kevésbé ismert, hogy 1898. március 14-én, a forradalom kitörésének ötvenedik évfordulója előestéjén egy dunaföldvári ügyvéd tartott nagyhatású beszédet az országgyűlésben annak tárgyában, hogy március 15-e legyen nemzeti ünnep.

Dr. Rátkay László országgyűlési képviselő, Dunaföldvár község képviselő-testületének tagja és népszerű színművek írója volt ez a szónok. Az akkori kormányzó párt ugyanis az áprilisi törvények elfogadásának napját, április 11-ét javasolta a nemzet ünnepének. Rátkay figyelmeztette a képviselőtársait és a miniszterelnököt, hogy a szentesítés nem lett volna, „ha előbb márczius 15-e nem hajnalodik. ... Ha márczius 15-én a magyar nemzet szabadságának erős érzése ki nem tör és nem támadnak később a szentesített törvényeknek védelmezői, akkor a t. miniszterelnök úr ma aligha ülne abban a székben ”

Rátkay módosító indítványát akkor a képviselők többsége nem támogatta. Végül egy 1927-ben hozott törvény rendelkezett március tizenötödikének nemzeti ünneppé nyilvánításáról, azonban a magyar történelem további eseményei sokszor módosították még egészen a rendszerváltásig.

Rátkay László, a későbbi ügyvéd, politikus és tollforgató gimnáziumi és egyetemi tanulmányai befejeztével Budapesten a nagy hírű ügyvédek, Funták Sándor és Darányi Ignác irodáiban volt jelölt, majd pedig 1877-ben oklevelet szerezvén, Dunaföldváron telepedett le és ott folytatott ügyvédi gyakorlatot. A remek szónok hírében álló ügyvéd Tolna vármegye közéletében és politikai mozgalmaiban is tevékenyen, aktívan részt vett, mint a megyei függetlenségi párt jegyzője s mint a paksi függetlenségi párt elnöke. A képviselőházban pedig a pincehelyi kerület mandátumával foglalt helyet 1896 óta.

Rátkay László temperamentumos előadó, pályakoszorúzott színműíró, valamint népszerű népdalszerző is volt. Népszínművei közül a Felhő Klári című annak idején osztatlan és nagy sikert aratott.

Mint a függetlenségi párt hivatalos orgánumának, a Budapestnek főmunkatársa, e lap hasábjain kiváló hírlapírói tevékenységet is kifejtett – áll az Országos Széchenyi Könyvtár Rátkayt bemutató összegzésében.