2016.09.07. 16:35
Egész élete a gyerekekkel telt
Dunaföldvár - Kilencvenedik születésnapja alkalmából Szabó János tanár urat köszöntötte a napokban Dunaföldvár polgármestere, Horváth Zsolt.
A köszöntés helyszíne a földvári ház terasza. A lugas árnyékában beszélgetünk. Minden békességet és gondosságot sugall. János bácsi a vendégeket feleségével együtt várja. Erzsike nénivel immár hatvannyolc éve házasok.
Az ünnepelt és a köszöntő polgármester nem most találkoztak először, hiszen korábban egy-egy pedagógusnapi ünnepségen a nyugdíjas általános iskolai tanár harmonikajátékával szórakoztatta kollégáit. A hermonika és a pajeszhúzás - akadnak, akiknek ez jut először eszükbe János bácsiról - de mégis hálásan emlékeznek vissza egykori tanárukra, osztályfőnökükre, aki nemegyszer zenével próbálta megszelídíteni a kamaszokat, aki színdarabot rendezett, kirándulni, kerékpártúrára vitte tanítványait. Ma is rendszeresen tartja sokukkal a kapcsolatot.
Szabó Jánost a város polgármestere mellett a család is köszöntötte, huszonhatan ültek az asztalnál Fotó: L. Mészáros Irma
A sárszentmiklósi születésű kisdiák hajdan gyalogosan járt be Sárbogárdra a polgáriba. Némettanárát emlegeti szeretettel, s szavalja a tőle tanult verset. A nyelvet a kibővült családban is tudja használni. Életútjába sokszor beleszólt a történelem. 1941-ben a Magyarországhoz éppen visszakerült délvidéki Csáktornya (Čakovec) tanítóképzőjében kezdte a továbbtanulást. Elsajátította egy kicsit a horvát nyelvet, de az oktatás az 1943-44-es tanévben a front közeledése miatt megszakadt. A hiányzó tananyagot a rádióban adták le - meséli. Sikeres vizsga után Baján folytathatta tanulmányait, 1947-ben tanítói oklevelét szintén ott vehette kézbe. Zenei érdeklődése kántori oklevél megszerzésére is ösztönözte.
Földváron néhány korosztályban alig akad, akit ne tanított volna. Ha találkozik valakivel, megkérdezi a nevét, vagy azt, kivel járt együtt. Sokan emlékeznek rá, nemcsak a városban, hanem bizonyára Nagykarácsonyban is, ahol pályakezdő kollégák voltak későbbi feleségével. Szabó János kapta a felső tagozatot, Széles Erzsébet az alsósokat.
Mesélnek. Filmszerűen peregnek az izgalmas és szomorú események az ötvenes évekből. Majd a Lepsény melletti Kisláng volt az állomásuk, ahol életük három legszebb évét élték. 1952-ben jöttek haza Dunaföldvárra, mert Erzsike édesanyjának a halála miatt a testvéreknek szükségük volt rá.
Bár Szabó János tanító volt, az oktatáspolitika úgy hozta, hogy átképzés után az orosz nyelv lett a fő szakja, de tanított éneket, sőt kőműves-ács szakmai tantárgyakat is - meséli mosolyogva.
Egész életünk a gyerekekkel telt - mondják, s a tanítványokon kívül saját két lányukra, a rokon gyerekekre gondolnak. De jó ideje már az unokák, dédunokák iránti szeretet is betölti a szívüket. Hat unokájuk, nyolc dédunokájuk van. Hárman Angliában, hárman Németországban élnek, ketten kétlakiak. - Ilyen lett a világ, nem állok útjukba, mondja Erzsike néni. Örülnek, hogy minden nyáron augusztusban a balatonszéplaki házban együtt a teljes család. Most a Dunaföldváron tartott születésnapi ünnepi ebéden huszonhatan ültek az asztalnál. János bácsi boldogan mutatja a csodaszép csokrokat, amiket kapott, de beszámol a dédunoka klarinétjátékáról, a telefonon kapott énekköszöntőről is. Mindketten büszkék arra, - ahogy mondják, szárnyal a lelkük - hogy a külföldön élő unokák, dédunokák őrzik anyanyelvüket, kultúrájukat.
Lányaik is pedagógusok lettek, sőt egyikük férje is e hivatást gyakorolta. Szabó tanár úr aktív pedagógus korában természetességgel fogta föl a tantárgyi változásokat, vállalta a feladatokat. Hol a János vitézt rendezte, hol zenei kíséretet biztosított, hol zenekart alakított. A közösségért végzett munkáját, életútját 2008-ban Dunaföldvárért emlékérem kitüntetéssel ismerték el. A tanár úr már harminc éve nyugdíjas. De nem unatkozott egy percet sem. Előre gondolt, s tán számított is a hosszú aktív nyugdíjas évekre, ezért ültetett szőlőt és gyümölcsfákat, mert az mindig ad feladatot. Három évvel ezelőtt vált meg tőle. De ma is mozgékony, folyton tesz-vesz az udvaron vagy a műhelyben, garázsban. Sokat olvas, jön-megy a városban, kocsit vezet. Most már csak egy kisautót - teszi hozzá némi öniróniával.
Aktív, tevékeny élet, derű, harmónia és a gyermekek szeretete, talán ez a titkuk. Hamarosan Erzsike néni is betölti a kilencvenet. Várják a polgármestert októberben is.