Príma-különdíjasunk

- Gyermekkoromban nagyon szerettem rajzolni, és mivel a készség sem hiányzott belőlem, a középiskolás éveim alatt Koffán Károly képzőművész szakkörében alapoztam meg és fejlesztettem a tudásomat. Az ő tanácsára választottam az építészetet. A műszaki egyetemen diplomáztam okleveles építészmérnökként, még nyolcvanhatban. Fiatal szakemberként Székesfehérváron kezdtem dolgozni, és három év múlva kerültem Dunaújvárosba, az akkori Tervező Irodára, amelynek megszűnte után néhány kollégámmal együtt magántervezőként béreltünk irodát a városházán. Sikeres pályázat révén tizenkét évvel ezelőtt neveztek ki a város főépítészének - mondja Szabó Imre.

- Milyen jellegű feladatok határozzák meg a mindennapi munkáját?

- Építészi, tervezői feladataim főépítészként nincsenek. A köztudattal ellentétben nem én döntök az építési engedélyek kérdésében, csak a véleményemet kéri ki a polgármester, csakúgy, mint a tervtanácsét. Nekem elsősorban urbanisztikai teendőim vannak, a város egészével, rendezésével, a beépíthetőség feltételeivel, a településkép megjelenésével kell foglalkoznom. Jelen pillanatban például a városközpont, a főtér átalakítását felügyelem szakmai szempontból az önkormányzat részéről, sok más teendővel egyetemben.

Szabó Imre szerint főépítészként nem építészi, hanem urbanista szemmel kell a városra tekintenie (Fotó: Ónodi Zoltán)

- Főépítészként eldöntheti, hogy adott helyen megvalósuljon-e egy fejlesztés, vagy sem?

- Ilyen nagy ember nem vagyok. Minden kérelmet ügyiratként kell kezelni, és a közgyűlés dönti el, hogy adott beruházás, építkezés illeszkedik a város elképzeléseibe, vagy sem. Nekem az a dolgom, hogy a testület állásfoglalásának megfelelően módosítsuk adott esetben a helyi szabályozási tervet.

- Építészi szemmel milyen a város?

- Érdekes város, hiszen magán hordozza az ötvenes-hatvanas évek építészeti stílusát, amely most kezdi kivívni méltó helyét. Különleges adottság, hogy a szocreál belvárost panelos városrészek, családi házas övezetek veszik körül, ezek egyik szegletében felfedezhetjük a római kor leleteit, alattuk pedig Pentele mutatja a városnak megint egy más arcát. A belvárosra visszatérve a műemlékekre nyűgként tekintenek sokan, amikor fejlesztésről, átépítésről van szó. Ugyanakkor a műemlékek adják meg egy település rangját. Remélem jól idomul majd hozzá a főtér, amely elnyeri idővel a városlakók tetszését, és még élhetőbbé, kellemesebbé teszi Dunaújvárost.