Péntek tizenhárom, a gonoszjáró nap

Szauer Katalin fakanállal védekezik a napi rontás ellen

Lássuk a kötelezőket! A Luca széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 26-án, karácsonykor az éjféli misére a mesterek (rendszerint fiatal emberek), a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva megláthatták a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvat hordtak, és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették említi a közösségi ismeretterjesztő. Munkatársunk arra volt kíváncsi, miként szemléljük ma Luca-székét és a péntek13-ra szabott rontást.

- Őszintén? Inkább egyfajta buli ez a nap számomra A babonákban eddig sem hittem, és nem is fogok, de a Luca-széke hagyományról már többször is olvastam, és számomra szimpatikus, mint minden kézműves tevékenység. Így advent táján inkább iszom egy forró teát, minthogy egy tizenharmadikára eső pénteken aggódjak - fogalmazott lapunknak egy Pécsről hazatérő főiskolás Dávid Bettina.

- Átlagos nap ez számomra. Nem menekülök, nincs bennem félsz, és még Luca-széket sem állítottam, bár lehet, már ideje lenne tette hozzá Szegedi Norbert, szintén Pécsett tanuló fiatalember.

- Tény, édesapámék még felállították a Luca-székét és be is csempészték a templomba, onnan nézték a boszorkányokat. Nekem így mesélték, és gyerekként én tanúja voltam pár boszorkánylesnek. A mai világban ez inkább érdekesség, mint hagyomány. Péntek tizenhárom? Hát, ha maguk nem említik nekem, fel sem tűnik - fogalmazott Zámbó Sándor.

Mint érzékelhető, a babona már nem él, ám mégis sokak számára még mindig fekete napnak számítanak a péntek tizenharmadikára eső napok. Talán él a babona?