Ősi gyümölcsfajtáink dicsérete

A régi parasztportákhoz szőlőkhöz még hozzátartozott gyümölcsösök közül mára sok eltűnt. Az idős fák többsége elöregedett, pusztul. Helyükre sokszor a faiskolákból új, a tájban idegen fajták kerülnek. Kényesek, nem eléggé ellenállók.

A Kárpát-medence hihetetlenül gazdag tárháza volt a zamatos, nagyon sokféle gyümölcsnek. Ezek nagyrésze a szocialista időszakban az ország közepéről kiveszett.

Az ősi gyümölcsfákat megmentő, utódainknak átörökítő Tündérkert mozgalom elindítója, Kovács Gyula erdész és a programot egyházashetyei kertjében megvalósító, az ősi fafajtákat írásaiban népszerűsítő Ambrus Lajos író nagyszerű előadást tartott a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpontban arról: miért jobbak a szemre nem mindig szép, de ízre finom ősi gyümölcsfajtáink.

Kovács Gyula erdész 30 éve gyűjti a Göcsejben az ősi fafajtákat. Azt mondja, fajgazdagságuk az édenkert ízeit őrzi. Tapasztalja, hogy az utóbbi 20 évben Göcsej elvesztette ezeknek az ősi gyümölcsfajtáknak felét, Erdélyben eltűnt kétharmaduk. Arról beszélt, hogy őseink a fajták szelektálásánál a termésbiztonságot tekintették a legfontosabb választási szempontnak.

Éhínség vagy háború idején, ha a termés elpusztult, az állatokat elhajtotta az ellenség, a gyümölcs még akkor is biztos táplálékot nyújtott (volt, amelyik két évig is elállt). Később bizonyos célra szelektáltak. A lekvárnak, ecetnek, aszalásra, gyümölcslének, pálinkának mind-mind megvoltak a saját fajtái.

- Ha fogyóban is, de a községeknek még megvannak az egyedi, régi fajtái. Ezeket kell összegyűjteni. Génbankot létrehozni a régi gyümölcsfafajtákból és így fennmaradnának, a települések pedig továbbvihetnék őseik hagyományait - adta jó tanácsként a hallgatóságnak.